A karácsonyi lemezvásár

kétségtelenül legszebb újdonsága a kiváló lengyel zeneszerző, Krzysztof Penderecki Lukács-passiója volt (Passio et mors Domini nostri Jesu Christi secundum Lucam). A nagyszabású, másfél órás terjedelmű mű huszonnégy tételből áll. Csak a legszebbeket idézem cím szerint: O crux, ave (Üdvözlégy, Kereszt), Deus meus, Deus meus (Istenem, Istenem), Jerusalem, Jerusalem, Et bajulans sibi crucem (És magadra vetted keresztedet), Ibi crucifixerunt eum (Ott megfeszítették Őt), In pulverem mortis deduxisti me (A halál porába vetettél), Stabat Mater Dolorosa (Állt a Fájdalmas Anya), In te Domine speravi (Benned, Uram, reményem). A szerző szövegrészleteit részben Szent Lukács evangéliumából, részben a Római Breviáriumból, részben meg a zsoltárok világából merítette.

Érdemes a lemezhez csatolt bevezetőt idéznünk: „A Passiónak a középkori misztériumjátékokból keletkezett formája a renaissance-ban vált népszerűvé, amikor is – többek közt – Jakob Obrecht és Orlando di Lasso művelték. A nagyszabású oratórium felé fejlődve, a barokkban mindinkább egyéni formát nyert, amit oly mestereknek köszönhetünk, mint Telemann, vagy Johann Sebastian Bach, felülmúlhatatlan remeke. Nemrégen mindenütt hangoztatták, hogy a Passió halott, történelmi forma már, mely a Bach halálát követő hanyatlás után soha többé nem támadhat fel.

Krzysztof Penderecki Passiója annál inkább meglepetést keltett, mivel a fiatal lengyel zenésznemzedék vezető komponistája mind ez ideig avantgardista törekvéseiről volt nevezetes.

A szerző váratlan visszatérése a hagyományokhoz csodálattal töltött el egyeseket, másokat haraggal. Saját esztétikájának elárulásával vádolták. Csupán Penderecki alkotómunkájának mélyebb vizsgálatakor derül ki, hogy e fordulat egyáltalában nem volt váratlan, s épp nem volt fordulat, hanem evolúció, melynek lehetősége előző munkáiban is ott rejlett már.”

A művet 1966. március 30-án mutatták be először a münsteri dóm 700 éves fennállása alkalmából; Lengyelországban pedig Krakkóban az állami filharmonikusok koncertházában, majd a Wawel udvarán. A mű lenyűgöző erejű, a modern zeneirodalom talán legfontosabb remeke. Visszatalálás a szakrálisba, de nem mellékösvényen vagy kerülő úton, hanem épp a teljes realitás útját járva. Penderecki népe és kora minden szenvedését összegezve talált vissza a kereszt örökkévalóságába. A mű vallásos, emberi és művészi helyét ma még lehetetlen világosan látnunk. Csak egy biztos: korunk problematikájának gyökeréig hatol, s beláthatatlan fontosságú.