Csendes kép

Egy nagyváros főutcáján este kilenckor, a járókelők lába közt, a forgatag alján, mint egy élettelen csomag, koldult egy alvó kisfiú. Maga alá húzott lábakkal, előre bukva ült a kövezeten, s csak amikor egy-egy pénzdarab hullt az ölébe, ébredt fel, de ilyenkor se egészen kapta föl a fejét egy pillanatra, s máris csuklott össze a fáradtságtól.

Amilyen döbbenetes, éppoly csöndes is volt ez a kép. Mégis úgy hatott, épp némaságában és észrevétlenségében, mint az emberiség rejtett, közös sebe, mely pillanatra föltárult a maga konkrét nyomorúságában. Ezt kellene egyszer megértenünk: hogy mindannyiunk sorsa dőlhet el ennek az egyetlen alvó kisfiúnak a sorsán.

 

(Kézirat)

Jegyzet

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]