Éli az életét

Miről szól a film? Tulajdonképp nincs meséje. Néhány egészen laza szövésű jelenetben nyomon kísérni egy fiatal lány sorsát: az első bukástól – a prostitúción át – hirtelen, erőszakos haláláig.

A film „mondanivalója” konkrétumokban gazdag, ugyanakkor igen röviden summázható. Egy fiatal párizsi lány, megrekedve az élet felületén, szinte észrevétlenül adja el magát a foglalkozásszerű szeretkezésnek, hogy végül – s épp a fölébredő szerelem küszöbén – saját barátja és csábítója revolverlövése végezzen vele. Amit a mondanivaló katartikus erővel szuggerál, lényegében nem több, mint annak a felismerése, hogy valaki milyen észrevétlen kis eltérőkön át jut el a végső eltévelyedésig. Ebben a tolmácsolásban hatványozott hangsúlyt kap életünk szinte minden mozzanatának kockázatos kétértelműsége, s az a nézet, hogy a legnagyobb bűnöst is egyúttal áldozatnak kell tekintenünk, amit a legszigorúbban értelmezett kereszténység is mindig hangsúlyozott. Godard, a rendező, ehhez még szűkszavúan, de rendkívül érzékletesen fölrajzolja a társadalmi környezetet, mely fagyos számításával itt a bűnösnél is bűnösebbnek bizonyul.

E filmben egészen nyilvánvaló annak az igazsága, hogy egy alkotás lehet erkölcstelen szándékú akkor is, ha látszatra tökéletesen illedelmes, s mélyen morális, ha céljainak megvalósítása érdekében esetleg szükségesnek találja az emberi test mezítelenségének megmutatását. A mezítelen testnek tökéletesen más a képe és jelentése egy sebészorvos kése alatt, mint egy mulató plakátján. A képzőművészetben ma már senkinek se okoz problémát, a filmben azonban annyi visszaélés történik e téren, hogy érthető egyesek válogatás nélküli idegenkedése és elutasítása. Így azonban nem jutunk sehová. Ha a kényes, de valódi műveket úgy kezeljük, mint a pornográfiával tüntetőket, ezzel csak az utóbbiaknak teszünk szolgálatot; ezután minden pornográf film részesnek érezheti magát a művészeten esett igazságtalanságban.

Viszont az is igaz, hogy bizonyos műveket csak érett ítéletettel rendelkező közönség értékelhet, olyanok, akik a mű belső szándékával, sugallataival érintkeznek, s így követik a látványul kapott képsorokat.

Az Éli az életét mezítelen szomorúsága a hétköznapok poklaiban igyekszik nyomon követni egy eltévedt fiatal lányt. Mindenben őszintén, úgy, ahogy van. Ez igaz. De viszonzásul föltárja e sors minden fagyát, a test poklának minden sivárságánál sivárabb mezítelenségét. S ez nem kis dolog – s erkölcsi leckének se utolsó.

 

Jegyzet