Katolikus szemmel (X.)Peter Weiss A vizsgálat című oratóriuma, amelyet négy órán keresztül adott elő a közelmúltban a magyar rádió, az egyetemes európai lelkiismeret-vizsgálat egyik leginkább megrendítő alkotása. A második világháború alatti megsemmisítő-táborokról szól, ahol százezerszám égettek embereket füstté és hamuvá. Ennek végrehajtói, mint vádlottak állanak bíráik előtt, tanúk vallanak ellenük embertelenségeikről. A vádlottak–bírák–tanúk minden szava hiteles: a szerző a valóságban is lefolyt perek aktáit emelte költészetté, azok szavaiból. Olyan lenyűgöző költészetté, hogy Kelet- és Nyugat-Németországban és Angliában: egyazon napon mutatta be rádiók egész sora, majd megrendítette az egész világot. A kollektív bűn elrémítő titka nekünk, magyaroknak is keserűen tanulságos abból az időből. Nálunk is nem egy vádlott vallotta: „Csak parancsot teljesítettem.” – De ha egy parancs teljesítése az emberiességnek a közlelkiismeret által ellenőrzött szabályaiba ütközik? Akkor a parancs teljesítése nemcsak személyek ellen, hanem egy egész nemzet ellen is emel előbb-utóbb vérvádakat. Az egész emberiség színe előtt is. Igen, az életünk, az emberiség élete, egyre inkább kollektivizálódik. Előbb-utóbb nem lesznek magános bűnök. Minden bűn, ezen vagy azon a fokon, közösségi bűn. Ez Peter Weiss drámai oratóriumának legmélyebb tanulsága.
(Új Ember, 1966. október 16.) |