Beteglátogatáson

voltam a múlt héten. A folyosók és emeletek közt – ahogy az szinte kivétel nélkül megtörténik velem, ha ismeretlen helyen járok – pár percre tökéletesen eltévedtem. Így keltem át egy szokatlanul csendes, hosszú szobán, ahol mindenki az ágyában feküdt; alig szólt, alig mozdult valaki; és az ágyak előtt elvezető folyosón se láttam se egy beteget, se egy látogatót. A párnákon maga az öregkor pihent: távolian, de azért figyelőn, ezernyi ránc mögé vonultan.

Később újra hallottam erről a teremről. Megtudtam, hogy a főorvos különös gonddal és gyengédséggel viseltetik az öreg és reménytelen betegek iránt, s megad nekik mindent, ami módjában áll. Tulajdonképpen ennyi az egész: tiszta ágy, rendszeres étkezés, friss ing, reggeli mosdatás, néhány jó szó, s természetesen maga az orvosi ellátás. Néhányuknak nincs élő rokona, de a legtöbbjük olyan beteg, akivel hozzátartozói semmit, vagy alig valamit törődnek. Most, agóniájukban kapják meg hosszú idő után először a felebaráti irgalom cselekedeteit. Ennek az egyszerű szolgálatnak a hatása szinte feledteti a haldoklókkal bajukat. A szeretet e néhány gesztusa is elegendő, hogy tökéletesen lekösse, magához vonzza figyelmüket. Boldogok.

 

*

 

Hallva ezt, két dologra gondolhatunk. Egyfelől: milyen rideg, embertelen környezetből verbuválódtak ezek a beteg öregek. Másfelől: a szeretet valóban az isteninek jelenléte kell hogy legyen a földön, ha már ily kevés belőle legyőzheti a halál hatalmát.

Külön meghatott és elgondolkoztatott, hogy a beteg öregek a napi gondoskodás melyik mozzanatát értékelik a legtöbbre. Szinte egyöntetűen a reggeli mosdatást. Ez a cselekedet, mely egyszerre zárja magába a megtisztulás és a felebaráti szeretet gesztusát, mely egy szentség külső formája lehetett, s Jézus földi búcsújának kifejezője az utolsó vacsorán – itt, a nagybetegek számára a személyre szóló szeretet legfelsőbb megnyilatkozását jelenti. Ki és mikor mosdatta volna őket? – hálálkodnak. És épp e hálálkodásuk veti a legsúlyosabb árnyékot mindazokra, akikhez vér szerint tartoznak, de akik mégse törődtek, s ma se törődnek velük.