Napot tükröző üvegcserép

Harcos szellem és alázatos lélek, gunyoros kedv és gyermeki derű jellemzi Kunszery Gyula sajátos költészetét. Valójában egy-egy versét szeretjük, egy-egy mélylélektani mestervágását, ötletes fordulatát, világító fölismerését. Sajátos alkatával nehéz őt „elhelyezni” a jelen költészet nagy egészében. Leginkább talán Chestertonra emlékeztet; nem egy verse a nagy angol híres Szamár versét juttatja eszünkbe. Ez, ami legelőször megkapja az olvasót: epigrammáinak gyógyító mérge, apró remeklései.

 

Istenes életet akarsz élni,
e szándék igazán szép, nemes;
ám ne feledd, csak ki
emberséges,
az lehet valóban istenes.

(Istenes élet)

 

Vagy:

 

Kiégett bűnök hamvadó üszke
a lelkem;
hat főbűnt letepertem.
(Csak ne lennék rá
oly szörnyen büszke!)

(Kevélység)

 

*

 

Költészetének másik erénye: a szerénység. Ott és akkor című versében épp „kardforgató” szellemessége teszi alázatra képessé a költőt. Ez a négy rövid szakasz valóban méltó rokona, értékben is párja Chesterton már előbb említett költeményének. Az Ott és akkor örök antológiadarabja lesz a magyar katolikus lírának.

 

Milyen jó lett volna ott és akkor élni!
Tán Jánosként, mint szeretett tanítvány:
követni Őt rajongva, hőn remélni,
indulni, minden népeket tanítván…
De ez talán már vétkes nagyravágyás;
hát lettem volna csak szamárnak vemhe,
amelynek hátán lelkes hozsannázás
között vonult be ős Jeruzsálembe!
A fák virrasztanak csak, míg a társak
ott szerteszét hevernek, mélyen alva;
s Ő gyötrődik! – oh lettem volna bárcsak
hűs illatát lehellő vén olajfa!
Az embereknek legdicsőbb korában
én nem lehetnék boldogabb seholsem
csak lettem volna útjának porában,
hová verejtékcseppje hull: egy porszem!

(Ott és akkor)

 

*

 

Harmadik jellemzője e poézisnek: áttetsző tisztasága, garabonciás, diákos szelleme, s az élcelődő keserűség mögött mindig ott élő bizalom, az öregedő férfi örök-fiúi, sőt gyermeki bizalma a teremtés, a Teremtő rendjében. Legszebb verse e nemben a Két fiú című. A költő mint apa írja e versét az Atyához, amikor fia először találkozik az Emberfiával a Szentáldozásban. Az alkalmi költészet kivételesen sikerült, ritka remeklése e vers. A költő a nagy alkalomra dickensien tiszta hangulatú sorokat talált, s híven garabonciás vérmérsékletéhez, oly „köszöntőt” írt, amelyben egyszerre és elemien hat a költő szerepszemérme, és az apa mély őszintesége. Két olyan erény, amivel – valljuk be nyíltan (minden bravúrja, pokoljárása mellett) – ritkán ajándékoz meg bennünket korunk irodalma.

 

*

 

Epigrammateremtő elemző kedv, garabonciás furfang és férfias egyszerűség Kunszery Gyula költészetének legértékesebb emberi és művészi jegyei. Ihlete feltűnően vonzódik az alkalomhoz, ahogy egykoron a középkor szerzetes költői, himnuszszerzői. Ha „ötvözetében” Chesterton a legközelebbi rokona, Angelus Silesius és Szent Bernát lehetnének választott „védelmezői”, legmagasabb pártfogói e lírának.

 

(Új Ember, 1965. július 11.)

Jegyzet

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]