Jézus valósága

Bevallom, nagyon nehéz, szinte lehetetlen írnom arról, amiről az alábbiakban szólni szeretnék. Aggodalmam elbizonytalanítja tollamat. Bele kell törődnöm abba, hogy nehézkes, kusza és ügyetlen leszek. Rossz ügyvédje féltett ügyemnek.

 

*

 

Jézus személyének realitásáról szeretnék szólni. Arról, hogy élt-e? Hogy van-e? S hogyan van az én számomra?

Minden valószínűség szerint hitem ma is megelőzi, s már csak időben is megelőzte bizonyosságomat. Valahogy úgy, ahogy valakinek saját tehetségébe vetett hite megelőzi tehetségének kibontakozását. Valahogy úgy, ahogy költészetembe vetett hitem megelőzte verseimet.

Hitem ihlete előtte járt meggyőződésemnek – minek tagadnám? Számomra azonban az ihlet már egyfajta tudás jelenlétének a jele, sőt már maga a bizonyosság. A valódi valóság megjelenése fölborítja az időt: az ihlet számomra időben előrevetített következménye a máris megvalósult műnek. Mikor tehát a Biblia valóságát, Jézus valóságának mibenlétét elemzem, ehhez a szövegkutatásoknak és történeti kutatásoknak számomra már édeskevés fontossága van. Ha valakit egy orvosság meggyógyít halálos bajából, az aligha fog kételkedni az orvosság fölfedezőjének létezésében. Aki Jézus tanításában a valóság táplálékát kapta, annak számára ez fontosabb, mint a történeti kutatások hullámverése.

Ha a történeti kutatások napnál világosabban bebizonyítanák számomra, hogy Jézus nem élt, akkor egy mindennél nagyobb rejtély elé kerülnék. A kisebbik rejtély az Evangéliumé. Ismerem az írás, a költészet nehézségeit. Hogyan lehet a hamisítás szándékával egy ilyen páratlan és kimeríthetetlen csodát összetákolni? De ez még a kisebbik rejtély. A nagyobbik: a „szervetlen összeállítás” mögül feltündöklő fókusz csodája lenne. Hogy idézhet meg egy hamisítás, tehát szükségszerűen szervetlen mű egy olyan centrumot, feledhetetlen arcot, mint Jézusé? A Hamlet remekmű, mégis: Hamlet alakja, kit a mű megidéz, hány kíváncsiskodásomra nem ad választ, nem „partnerem”. S amikor azt mondom: „jézusi”… életünk és kultúránk legbonyolultabb szövetén is átvilágít, átvérzik testmelegével ez a jelző. Épp ez a minden korszakban és problematikán áthatoló személyi erő a legdöbbenetesebb benne. Mikor azt mondom: „Jézus és Nietzsche”, nemcsak két tan, de két személyiség összecsapásának elektromosságát érzem. Régebbi ellenfelei rendszerint már csak egy elvet képviselnek vele szemben, nem látjuk emberi arcukat tanításuk maszkja mögött. De Jézus mozdulatai hervadhatatlanul illatoznak. Elvéthetetlenül ismerjük még kéztartását is. Erre a megjelenítésre és erre a koncentrálásra se a történetírás, se a költészet nem képes. Egy hamisítvány még kevésbé. Az Evangélium mindezek fölött áll.

 

*

 

Jézus számunkra a megtestesült Isten. Történeti megközelítése lehetséges, de szükségszerűen a legkevesebbet hozhatja fel valóságának véghetetlen gazdagságából. Valósága vizsgálatának legfontosabb próbáját ő maga e szavakkal jelölte meg: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Jézus szüntelen hatása ezt a legmélyebb realitásérzékünket neveli, foglalkoztatja és erősíti. Számunkra ez a döntő.

Amikor a modern csillagászat műszerei ismeretlen hatást jeleznek, föltételezzük, hogy a hatás magjában égitestet találnak. Ha semmire se lelnek, ismereteik, módszereik elégtelenségére gyanakszanak a kutatók. A hívőnek azonban, ki az isteni hatás mögött megtalálta Istenét, nem kell szükségszerűen más bizonyítékok után is keresnie, ahogy egy megszületett remekműhöz is felesleges a regényírónak további adatokat gyűjtenie.

 

*

 

Mindezek megírása Timár Györgynek az Élet és Irodalomban megjelent cikke szolgált ürügyül. A cikk Jézus történetiségét vonja kétségbe. Az elemző hang után meglepő, hogy a cikk végén Jézus neve Turi Dani neve mellé kerül. Se a költészet érzékenysége, se a tudományos objektivitás nem tűri meg az ilyen párosítást, mely mögül végül kisüt a probléma félrerendezésének szándéka. Válaszul igyekeztem hát röviden megsejtetni, mit is jelent Jézus azok számára, akiknek e név nemhiába drága. Hiszen akinek Jézus valóban csak egy nevet jelent, még annak se lehet tárgyilagos szívvel és elmével e név oly gazdag történetét elherdálnia.

 

Jegyzet