Te DeumBefejeződött az ez évi katekézisoktatás. Vasárnap reggel van; ragyogó napsütés tűz be a Bazilika színes ablakain. A széksorokban csoport gyerek, kik hálaadó Te Deumra gyűltek össze. Mert így igaz és teljes a munkájuk: hogy fáradozásukat s eredményeiket visszahelyezik Isten kezébe. Jó dolog korán megtanulniok ezt a jellegzetesen keresztényi körforgását minden munkának, tanulásnak és tudásnak, mely Istenből táplálkozik, s a hétköznapokból mindig visszatér hozzá. Tudásunk így kapja meg a szeretet és önzetlenség elengedhetetlen stigmáját. A Te Deum nemcsak a tanév befejező ünnepségét jelenti, hanem legbensőbb értelmét. S mikor a gyerekek az áldoztatórács előtt térdelnek, munkájuknak olyan felemelését nyerik jutalmul, mely legvégül mindent a legfőbb jó, a szeretet nyelvére kíván lefordítani, átváltani. Vajon értik, érzik ezt a gyerekek is? S a szülők, a családok, kiket itt valójában ez a szeretet gyűjtött egybe?
(Új Ember, 1964. június 21.) |