Ne lopj!

Előbb talán magáról a birtoklásról. Az Evangélium a világi javakhoz való viszonyunkban függetlenséget és önzetlenséget követel. A Miatyánknak mindennapi kenyerünkről szóló isteni tanítása – kizárja az anyagi javak mindenfajta öncélú halmozását. A birtoklásnak ez az evangéliumi, ruhaként ránk szabott formája annyi, amennyi, mintegy természetes, szerves részét alkotja személyes életünknek. Minden egyebünk – munkánk minden többi gyümölcse – legyen másoké: családunké, a közösségként körülvevő társadalomé, Istené. Csak így lehetünk szabadok, míg a javak formátlan súlya végül is agyonnyomja tulajdonosát. Az „evangéliumi szegény” organikusan birtokolja a világot, míg a „gazdag” anorganikusan; szervetlen, sötét masszában rákosítja el maga körül az életet.

Ha ezzel a megfontolással nézzük a tolvajt, akkor a tolvajlás nem egyéb, mint a gazdagodás legalantasabb formája: a harácsolás ösztönének leplezetlen anarchizmusa. Már a harácsolás maga is lényege szerint anarchia, egyfajta hitetlenség az élettel, a többiekkel, Istennel szemben. Az „evangéliumi szegénység” organikus, az életben és Istenben bízó szerves rendjével szemben a „gazdag” a bizalmatlanságot, gazdagságával az élet egészéből önzőn és féltékenyen kiszakított sötét masszát képviseli. Innét már csak egy lépés a tolvajig: ő az, ki e „rendbontást” a merényletig fokozza.

A tolvaj a hazug, az áruló tejtestvére. Bűnében a nihilizmus vétke lappang. A tolvaj hiszi, hogy titokban cselekszik. Hiszi, hogy a világ csak kulissza, s mögéje kerülve a semmi szabadságát élvezheti.

Hogy a lopásnak mi az ellentéte, az Evangélium ráfelelő valódi válasza? Az irgalmasság cselekedete. A tolvaj: titokban harácsol földi javakat. Az irgalmas: titokban osztja meg sajátját másokkal. A tolvaj: a kapzsiság bűnébe vakult ember legtisztább típusa. Az irgalmas: az evangéliumi életforma legszebb földi megvalósítója.

De a tolvajlás alapvető nihilizmusára a végítélet mondja majd ki az irgalomban felszabadult ember legfenségesebb dicséretét. Mert egyedül ők, az irgalmasok értik meg a világot, s benne a földi javak szerepét. Egyedül ők tudják helyreállítani a szétzilált értékrendet, az életbe vetett mélységes bizalmat, a felebarát méltóságát, s a valóság Isten szívéig nyúló realitását, mélységes komolyságát.

Mivé lesznek akkor a tolvajok téveszméi az irgalmasság cselekedeteinek fényében!