Fekete rózsa

A könyv hét ciklusra oszlik: Nyárdél, Léptek, Egy kiállítás képei, Ozeás könyvéből, Ars poetica, Mátra, Szárszó. A költő „tárgy szerint” így csoportosítja verseit, de a művészi anyag árama, a tökéletes stílusegység kerek egészbe olvasztja a kötetet. Férfilíra ez, mely az előző kötetek után most már a delelő magasából a lehető legszélesebb látóhatárt kívánja birtokolni: a költő legdöntőbb történelmi és tájélményeit, világnézeti és művészi elveit.

Rónay György költészetében a Fekete rózsa nem a meglepetés vagy továbblépés, hanem a szintézis pillanata. A gazda széttekint birtokán, s az érettség fokán, a férfi erejével és biztonságával teljes hazáját, a földit és a szellemit olvasztja egybe pillantása. E kötet teljességéhez viszonyítva az előzőek a részletek, egy-egy tartomány szépségével, művészi tökélyével, morális tisztaságával kápráztatták el az olvasót. A Fekete rózsa számadás s összegezés, nem „csúcs”, hanem biztonságos, lakható „fennsík”. A kiemeléseknek épp ezért nincs helye és jelentősége. Leginkább mégis azok a delelő tájversek tetszettek, melyek a férfikor belső tájainak szemérmes, mégis szókimondó vetületei, s azok a lírai darabok, melyek Rónay modern katolikus líránkat alapjaiban kialakító remekei közé tartoznak.

 

Jegyzet