Serdülő lányok

A film közepes alkotás, de a téma, amit megpendít, annál érdekesebb. Igaz, hogy a cím se pontos, mert a darabban csupán egyetlen serdülő lány szerepel, viszont esete ha nem is általános, sajnos nagyon gyakori.

Hőse a „mai fiatal lány”, kit hirtelen mintha évezredes szakadék választana el anyjától. Nem az a bizonyos húsz esztendő okozta szakadék, mely a serdülőkorban mindig is fölszakad a két generáció: szülők és fiatalok között. Nem, itt valami újról, többről és mélyebbről van szó.

A film egyetlen magyarázata erre az aggasztó jelenségre: a H-bomba. Ez is egyetlen mondatban. A háború – s ebben mérhető igazi borzalma – azzal, hogy véget ért, morális hatását még sokáig érezteti. A szörnyű amoralitás még hosszú időkre „erkölcsi senki földjét” hagy maga után, s sokszor talán épp azoknak a lelkében, akik egyáltalán nem voltak felelősek érte. A gyerekek, s talán már a háború után születettek lelkében leginkább. Az igazság az, hogy a mai fiatalság legabszurdabb „kinövéseit” se lehet hitetlenkedő s mit sem értő arccal fogadnunk. Meg kell értenünk okait, s nekünk, hívőknek egyenesen Isten figyelmeztetését kell látnunk benne.

S meg kell látnunk az érem másik oldalát is, a napos, reményt keltő oldalát. A mai fiatalokban a nyíltság, az elfogulatlanság, a jövő iránti hallatlan érzékenység olyan jegyeit, mely egy nálunkénál sokkal emberibb és nagyvonalúbb világ hajnalát hirdetheti.

 

(Új Ember, 1961. január 29.)

Jegyzet

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]