Michelangelo Buonarroti versei

Michelangelo verseit most először nem válogatásban, hanem hiánytalan egészében kapja kezébe az olvasó. A szobrász Michelangelo első diadalmas alkotása híres Dávid-szobra volt, s pályájának további története – mint Rónay György nagyszerű utószavában írja – ennek a diadalmas Dávidnak megtöretése. Dávidtól a nyersen megformált csodálatos Pietà-ig: pontosan ez az útja a költő Michelangelónak is. Tematikában szűkös költészete szerelem-, művészet-, Isten- és haláltémáit variálja egyre tágulóbb, egyre megrendítőbb körökben. A kezdeti versek Petrarcán nevelkedett fordulatait levetkezve, nyelve mindinkább nehézkes és tagolatlan szobrásznyelv, mint kései alkotásainak kőben és homályban maradt részletei. Valami fenséges monotónia, konok és szenvedélyes üdvösségharc jellemzi költészetének részleteit és egészét. Ezért a fordító többet végzett, mint puszta műfordítói remeklést, mikor a kor kötelező simaságát s Michelangelo zseniális göcsörtösségét hiánytalanul és egyszerre közvetítette, mint e nagy líra szinte stilárisan kitapintható drámáját. Rónay Györgynek, túl a művészi munkán, sikerült e nagy lélek üdvösségharcának, tragikumának és katarzisának részesévé tenni az olvasót.

 

(Új Ember, 1960. január 10.)

Jegyzet

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]