Szeretetben és hűségben

Ritka szertartásnak lehettünk tanúi az elmúlt vasárnap Kókán: harminckét hűséges házaspár járult az oltár elé, hogy megismételje házastársi esküjét.

Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött. Az ezüst-, arany- és gyémántlakodalmas párok ekkorra már fölsorakoztak a plébániakertben, s menetük megindult a templom felé. Elöl díszbe öltözött ministránsok, mögöttük templomi zászlókat vivő kislányok haladtak. Jobbról és balról az idős párok mindegyikét egy-egy elsőáldozós kisfiú, illetőleg kisleány kísérte.

Harminckét pár… Java részük ezüstlakodalmas, de akadt köztük két hatvanöt, s két hatvanéves pár is, kik több mint félszáz esztendőt éltek le egymás mellett keresztényi szeretetben és hűségben. Ők néhányan külön ültek az oltár jobb oldalán, a menetben se vettek részt, s ide is lovas kocsin tették meg az utat. Némelyikük alig tud járni, törődött és öreg, csak szeretetük és hitük erős, amely segítette őket, hogy a házasság szentségében vállalt kötelességüket egy hosszú életen át megtartsák.

A jubilánsokat fiatal kislány köszöntötte, majd Falvai József esperes plébános, ki áldozatos odaadással közel harminc esztendeje lelkipásztora a színkatolikus községnek, intézett hozzájuk ünnepi szentbeszédet. Példaképül állította őket a fiatalság elé, s Isten áldását kérte további életükre. Szentáldozáskor valamennyien magukhoz vették az Úr szent testét, tanulságul Istenben való együvétartozásuknak egy örökérvényű kánai menyegzőn.

Kevés szem maradt száraz, amikor házastársi esküjük megújítására került sor. Pillanatra mintha életük alkonya és hajnala ért volna egybe, tengernyi emléket, örömöt és bánatot sűrítve a fogadalmi szavakba. Úgy hangzottak e szavak, mint egy mennyei szépségű, egy egész élet árán kiteljesített himnusz záró refrénje. És Te Deum volt a Te Deum valóban: hálaadás Istennek az ünnepi pillanatért, a régiért és az újért, a mostaniért.

 

Jegyzet