1957

 

 

 

 

Szécsi Margit: Köszönet a boldogságért

– Szerkesztői jelentés –

Csak elragadtatással írhatok erről a kötetről: a fiatal költőgeneráció talán legértékesebb, legtehetségesebb kötete, s már most, mint ígéret is telve kész, érett versekkel. A népdalok hangja, s a modern élet képei keverednek benne, idáig ismeretlen villamossággal. Eszközei, legszebb képei is valamiféleképp önkínzó eszközök, s a nyomukban kiserkenő vér és igazság a költő legigazabb sajátja. Mint egy kínlódó lélek, ki beveszi magát a vásárok zsivajába, hogy minél tisztábban megismerje bánatát, és bánatában önmagát, és önmagában a világ titkát és bánatát – így veszti el képei forgatagában és keresi, kutatja arcát ez a gyermekien rafinált költő. Hangvétele időnként még emlékeztet Weöres Sándorra, asszociálása, erkölcsi példálódzása József Attilára, verseinek vajákos képfuttatása Lorca cigányrománcaira de már ez a tanult anyag is saját vérévé vált, s egyre inkább elhalványul tulajdon hangjának, költészetének szélesedő folyamában. Ha ilyen kitűnő költőnek szabadna tanácsot adni, nagyobb türelemre, lélekjelenlétre biztatnám, elmélyültebb, hűvösebb szerkesztésre, hogy még forróbb, mélyebb egészet, igen, részek helyett egészet leljen a világban!

Okvetlenül kiadásra javasolom.

(Kézirat)

Jegyzet

 

 

 

Thomas Mann: Ének a kisgyermekről

– Szerkesztői jelentés –

Világlíra címmel új sorozatot indít a Magvető. Készülő köteteiből (Eliot, Rilke, Jimenez, Paszternák stb.) már ebben az évben megjelenik néhány kötet, mely először a modern világlíra nagy mestereit mutatja be kétnyelvű kiadásban a magyar közönségnek. Thomas Mann hexameteres költeményének megjelentetése ebben a sorozatban inkább kuriózum (mindenesetre igényes kuriózum!), de egyúttal a sorozat széles kereteit is jelzi. A hosszú hexameteres elbeszélő költemény bevezetőjében Thomas Mann maga tisztázza viszonyát a költészethez, s költeménye helyét a kényelmes próza és a lírai elragadtatás közös határára helyezi. A polgári világ első nagy krízisének idején írta, egy világforduló és saját művészi-emberi fordulójának pillanatában. Modern költemény, melybe Homérosz ihlete jár haza, egy apa gyöngéd pihenője újszülött gyermeke bölcsőjénél, egy halódó és egy születő világ küszöbén. A maga nemében páratlan költeményt Hegedűs Géza szinte maradéktalan szöveghűséggel és művészi hűséggel fordította magyarra.

A művet föltétlenül kiadásra ajánlom.

(Kézirat)

Jegyzet

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]