WASS ALBERT: CSODÁLATOS ŐZBAK (Révai Társulat kiadása) – Wass Albert legújabb könyve: egy élet története novellák sorozatában. Érzékeny, szemlélődő lélek, mondatai az álom varázsával hatnak, mégis fegyelmezett, szigorú stílus ez.

Emberek, városok és tájak tűnő hangulata él soraiban, mellékesen, mert csak egy fontos: a pillanat, mikor minden mulandó értéket és értelmet kap, csak egy pillanatra, de ennek a pillanatnak emléke – múlhatatlan.

Ezek a külön-külön pillanatok tördelik szét az egylélegzetű életet korszakokra, pontosabban az emlékek ezek körül a csodálatos pillanatok körül kristályosodnak. Veszélyes és kétes anyag, de szerzőnk kezében a legkisebb részletnek is művészi hitele van.

A műfajban és elbeszélési keretében is újszerű könyv eseménye az irodalmi piacnak.

MAURIAC: AMI ELVESZETT – A világhírű francia író, akinek csaknem minden könyve magyarul is megjelent, az összeomlás előtti mondén Párizsnak a keresztmetszetét adja ebben a regényben. Két házaspár titkokkal, emberi gyengeséggel és nyomorúsággal átszőtt élete vonul el az olvasó előtt. Mauriac hidegen, szinte kegyetlenül rajzolja meg azt a poklot, ami ezeknek az „elveszetteknek” a számára már itt a földön elkezdődött. Különös pokol ez: párizsi mulatók, bűnt verejtékező házak, sötét utcák alkotják a díszletet. A mauriac-i fanyar, ideges stílus még fülledtebbé teszi a regény légkörét, de messziről már látni a kegyelem tisztító viharának a villámfényét.

GALAMB ÖDÖN: JÓZSEF ATTILA ÉLETE NYOMÁBAN – A könyv József Attiláról, a makói kisdiákról ad eleven, riportszerű pillanatképet. Magánya, érzékenysége már hatodikos gimnazista korában öngyilkossági kísérletbe keveri a később oly tragikus halálú költőt.

Galamb Ödön barátja volt József Attilának, nem csupán tanára. Érdekes anyag Józseffel váltott leveleinek közlése, hiszen a kettejük közti bizalmas kapcsolat számos személyes önvallomásra bátorította föl az ifjú, de máris elhivatott költőt. A kötet végén 1926-ból közölt konstruktivista versei az akkori formabontás értékes adalékai. A száz oldalnál alig valamivel bővebb, ízléses kötetet a Cserépfalvi Kiadó hozta forgalomba.

BYRD: EGYEDÜL – Byrd kapitánynak, az Antarktisz kutatójának érdekfeszítő önvallomása ez a könyv. Byrd egymaga hat hónapot töltött megfigyelőállomásán, a délsarki éjszaka 70 fokos hidegében. E hat hónap alatt egyedül szikratávíró útján érintkezett a visszamaradt expedíció tagjaival, mert a kényszerítő körülmények úgy akarták, hogy senkit se tudjon előretolt őrhelyére magával vinni. Embertelen hősiesség, a sarki örök éjszakában vigyázó szív feljegyzései Byrd naplója. A könyvet a Stádium nyomdai műintézet adta ki.

A SAS VISSZATÉR – Birkhoff repülőőrmester, a német lovagkereszt ifjú tulajdonosa, napos szabadságra érkezik Berlinbe, hogy gyermekkori leányismerősét viszontláthassa. Giselát azonban hiába keresi lakásán és a pályaudvaron, helyette egy másik Giselával, Gisela Meinholddal veti össze a véletlen. Természetesen a fiatalok reggeli szóváltása nem maradhat befejezetlen, s estére, mikor kigördül a szabadságos katonavonat, már érzékeny szerelmi búcsúra fordul. Közben azonban fölhajszolják egymásért fél Berlint: szerelmi bújócskájuk keskeny fonalán lebeg a film apróbb részleteiben különben kedves, hétköznapi története. Az egyik oldalon a szokásos félreértések és véletlenek – de nem maradt le a vászonról a háborús és egyes pillanataiban még a békére emlékező Berlin egy-egy jellemző, jól sikerült kockája sem. Gisela Meinhold vöröskeresztes nővér Monika Burg, Bernd Birkhoff repülőőrmester a férfiasan közvetlen Karl John rokonszenves alakítása. A hirtelenszőke, fiús Marianne Simson és a fiákeres Paul Henkels szerepében az új és a régi Berlin mosolygott. Tempósabb jelenetek után a játékrendező Volker von Collande, sajnos, többször elengedte közönsége kezét. Ilyenkor zavarodottan, tanácstalanul néztünk körül a moziban.

INDIA TIGRISE – Olasz film. Kalandok, összeesküvések, misztikus és barbár szertartások meglehetősen naiv szövevénye. Egyes részleteiben szinte gyermekesen túljátszott, a mese fonalát meghazudtolón fölfokozott a hősök indulata, amit persze semmiféle jól-rosszul fényképezett műtermi vihar nem indokol. Indiának – úgy hiszem – a kosztümökön kívül nincs sok köze a filmhez.

ALKALOM – Igénytelen író és igénytelen rendező ritkán találkozott zavartalanabbul, mint ebben a filmben: a közhelyes meséhez hibátlanul simul a szabványos rendezés. Sehol semmi nehézség, a hangulatokhoz elég egy pálmát, pazarul berendezett balatoni villát látnunk, s máris benne vagyunk a történés atmoszférájában! De nem gondolják a szerzők, hogy egy meggondolatlanul odavetett díszlet, egy hanyagul fölvázolt és lehetetlenül agyonhangsúlyozott vékonyka mese mégiscsak kevés ahhoz, hogy a mű valóban élni kezdjen s ne valami banális képes levelezőlap benyomását adja, amelyen vigasztalanul igyekszik összetalálkozni minden, ami érzelmesen nagyvilági és fantáziátlanul szép? Szabad így rendezni és témát kezelni a svéd Babylon után? Ötletek helyett körülményesen és elmaradhatatlanul újra és újra meg kell győződnünk, hogy a szereplők megérkeztek vagy éppen távoznak a színről, egyetlen ajtó sem nyílhat, csukódhat ellenőrizetlenül: a felvevőgép szeme mindenütt ott van! És mit csinálhatnak a szereplők? Fellebbezhetetlenül kell viselniük sorsukat. Somlay Artúr reggeltől estig elfoglalt gyárigazgató, Karády Katalin a szabadság kínzó „alkalmában” élő úriasszony, Szilassy László meg veszélyes fiatalember, természetesen szintén reggeltől estig. De a fordulat mégis megérkezik, a díszletek és szerepek egyszeriben megváltoznak, fönnhangon értesülünk: a tragédia megtörtént. Ezekután persze nem is várhatunk mást, mint hogy ismét csak a díszletek és kegyes közhelyek jóvoltából elérkezzünk a megnyugtató „kifejlethez”. Kár így filmet csinálni és kár olyan színészeknek, mint Csortos Gyula és Somlay Artúr részt venni egy árnyjátékban, ami képességeik számára igazán nem „alkalom”.

A RÁSKAI LEA IRODALMI TÁRSASÁG IRODALMI ESTJE – A Ráskai Lea Irodalmi Társaság előkelő színvonalú műsorral mutatkozott be f. hó 5-én a Magyar Tudományos Akadémián megtartott első nyilvános felolvasó ülésén. A zsúfolásig megtelt terem tanúskodott arról, hogy a közönség irodalom és művészet iránti érzése fokozottabb, mint valaha. Medveczky Bella elnök és Vándoryné Kövér Ilona főtitkár ismertették a közönséggel a Társaság megalakulásának célját és körülményeit. A Ráskai Lea név maga is programot jelent: keresztény szellemet, mély és igaz magyarságot, kitartó, szívós munkát és alázatot. A magyar nőírók elitgárdája átérzi a válságos idők minden veszélyét: tehetségével, tudásával, munkájával óhajtja szolgálni a nemzetet, magyarságának szellemétől áthatva akar őrt állni a világviharban, kivenni részét a nagy harcban, amelynek egyetlen célja lehet: hazánk, nyelvünk és magyarságunk sértetlenségének megőrzése. Kornis Gyula, a Petőfi Társaság elnöke méltatta és üdvözölte a magyar nőírókat a Magyar Tudományos Akadémia falai között, amely nemcsak otthont adott ennek a szép estének, hanem ezzel a ténnyel egyben megjelölte ennek az alakulásnak komoly jelentőségét és értékét is. R. Berde Mária tiszteleti elnök Küzdelem vagy építés címmel írt érdekes fejtegetést a magyar nőírók munkájáról. Ignácz Rózsa képviselte az ízes derűt a Nemzetiségi képek-kel. Hoffmann Edit dr. Irodalmi és művészet-stíluskritika című tanulmányát olvasta fel. Szili Leontin, a Társaság ü. elnöke Köd c. remek elbeszélésével szerepelt. N. Tasnády Ilona, a Nemzeti Színház örökös tagja a legkiválóbb nőköltők verseiből adott elő. Ritoók Emma, Török Sophie, Nagy Méda és R. Kövér Erzsébet verseit szavalta. A magunk részéről is örömmel üdvözöljük a komoly közös női munkát. Igazuk van, a háború rombolásait csakis építő munkával lehet egyensúlyozni. Az ország fővárosának nemcsak új színházakra, új hangversenyteremre van szüksége, hanem újult, friss erőkből táplálkozó társaságokra is. S ha csak egy fokkal viszik közelebb a szépre szomjas lelkeket a szikrához, amely melegít és világosságot gyújt, ha éleszteni tudják a hitet, hogy vannak eszmények és ideálok, érdemes volt dolgozniok.

NEGYEDÍZIGLEN – A Biblia ítéletét, hogy az apák bűneiért az utódok negyedíziglen bűnhődnek, alkalmazza a film a mai időkre. Keresztes Gábor kőmívesmester, mint szökött kommunista, még a múlt világháború után Szovjet-Oroszországba menekül, s bizonytalan kalandjába magával viszi feleségét is. Fiúgyermekük azonban itthon marad, s mint bátor harcos vonul be évek múltával apja rejtekébe: Oroszországba. A végzet úgy hozza magával, hogy épp húgának orv golyójától kell elvéreznie, mikor már-már megbocsátón átölelhetné föltámadt kételyei közt hányódó apját. Keresztes Gábor összeroppan: lánya megölte bátyját, felesége elhullott mellőle, de legalább ismét visszatérhet, s most már könnyek közt tarthat bűnbánatot szülőfaluja templomában. A nemes erkölcsiségében megindító hazafias történetet Hosszú Zoltán, Eszenyi Olga és Nagy Iván eleveníti meg a filmvásznon.

ZAYMUS GYULA: A BŰVÖS GYÖNGY – Három kalandosan szép mesével lepi meg olvasóit a közkedvelt szerző legújabb kötete. Kokino és Mimina, a mennyországot megjárt Ferkó és a törpéből óriássá cseperedő Jánoska története több mint mese: felnőtteket is elszórakoztató, meggondolkodtató olvasmány. Bár a darabok mindegyike egy-egy újabb színt jelent, mindannyiuknak összefogó keretet szab a kötet címét adó mese tanulsága: az élet bűvös gyöngye csak az igazak kezében izzik fel, a hamisak számára fagyott könnycseppé szürkül. Ennek a csodatevő szeretetnek láthatatlan fuvalma lengi be a könyv lapjait, teremti a legmeseszerűbb fordulatokat, legvonzóbb képeket, és jelöli ki gyermek és felnőtt olvasók körében e mesekönyv maradandó szerepét.

NŐK HARCA – Autreval grófnő, a fiatal és ravasz özvegy veszélyes bonapartista összeesküvőt rejteget kastélyában: a csinos Henri Flavignolt. Az inasruhába bújtatott Flavignolba azonban nemcsak Autreval grófnő, hanem unokahúga, Leonie is fülig beleszeret. De mindez nem elég. Párharcuk kellős közepén, mint hazajáró lélek, megjelenik Monrichard rendőrfőnök, a grófnő elutasított kérője, hogy a szökevény kézrekerítésével végül is bosszút álljon sértett önérzetéért. A ravasz özvegy azonban nemhiába ravasz, számára most érkezett el a nagy pillanat, hogy végleg magának nyerje meg Flavignol szívét: a veszély egyenesen kedvező alkalom szerelméért vívott csatájában. A naiv Leonie többé nem keresztezheti terveit, hiszen most életre-halálra megy a játék: készségesen aláveti magát a grófnő parancsainak, hasonlóan Gaston Grignon, a gyáva fiatalember, Leonie rajongó kérője. „Szerepem az asszonyi ravaszság apoteózisa” – nyilatkozta Mezey Mária, s ennek a körmönfont, elragadó ravaszságnak köszönhető, hogy a szerelmi bonyodalom végül is sikeresen kibomlik: grófnőnk a megmentett Flavignol, unokahúga pedig a közben hőssé magasztosult Grignon oldalán találja meg boldogságát.

A Nők harca Scribe és Legouvé közel százesztendős műve, ötletes, bár meseszövésében kissé egyfonalú mű. Párbeszédei peregnek, de a történés helyenként el-elácsorog, egyik lábáról a másikra áll. Műfajilag sokszor már az operett határait súrolja, de ettől mindig megmenti előkelő rugalmassága, dialógusainak költői hajlékonysága. Általában ez a könnyed egyensúly a darab legfőbb erénye. Külön ki kell emelnünk Mezey Mária elbűvölően szellemes és v. Benkő Gyula megnyerően kedves alakítását, bár a többi színész is helyén van. A közönség kedvére szórakozik, ha némi hiányérzettel hagyja is el a színházat.

NÉGYLOVAS HINTÓ – Szokásos magyar filmvígjáték, és nem is a legrosszabb. Aki másfél órás kritikátlan szórakozást keres, zavartalanul elmulathat: mesében, alakításban mindent megkap, amihez ebben a műfajban hozzászokott. Elég egy bevált kelléktár, bevált szerepeivel – s máris adva a bonyodalom és kifejlet, lehet forgatni a filmet! A történés lényegtelen, a kiszámíthatatlan úrileány, a megtért ifjú földesúr, az erélyes nagynéni, a vidéki kastély a fontos: a félreértések kegyelméből elintézik ők maguk közt a többit is! Ezek után szinte természetes, hogy a színészeknek nemigen lehettek különösebb problémáik alakításuk körül. Fesztelenül, kényelmesen mozognak benne, mint a kitaposott cipőben. Szemere Vera csinos, minden tekintetben kifogástalanul hóbortos papa kedvence, Hajmássy Miklós a megtestesült ifjú dzsentri, Mály Gerő ízes intézőjéről nem is beszélve. Aki ehhez szokott és ezt szereti, jól fog mulatni.

TÁBORI SZÍNHÁZ – A német tábori színházak életébe kapunk Párizstól Athénig némi bepillantást. A háborús áldozatok vállalásából a harmadik birodalom művészvilága sem marad ki, színészek, muzsikusok, táncosok járják be Európát, hogy szórakozást s az otthon némi ízét vigyék a harcoló katonáknak. Talán innen az érzés, hogy inkább egy kultúrfilmet nézünk, egy újszerű szervezkedés vázlatos részleteivel ismerkedünk: a film nem művészi alkotás akar lenni, s a színészek játéka sem művészi alakítás. Azt hiszem, mindenki zavarba jönne, ha valamiféle történésről kellene beszámolnia, főhősről sem igen lehet beszélni, a szereplők szinte véletlenül kerültek össze, mint egy európai körút utasai. Nem propagandafilm, szándékában inkább ismeretterjesztő, ezért látszottak eresztékei kissé lazáknak. Az érdekes, szövevényes meséhez szokott nézőt szépen fényképezett és változatos felvételek kárpótolták, valamint Heli Finkenzeller és René Deltgen rokonszenves játéka. Erkölcsi felfogásában nemes, kifogástalan szándékú darab.

ÜZENET A VOLGA-PARTRÓL – Megható, egyszerű mondanivaló, ízes, pergő események a film fő erényei. Igényei pillanatra sem lépik túl az eseményeket, sohasem válik unalmassá, a propaganda színtelen képletévé. Bár van benne a népszínművek letűnt romantikájából, ez az íz pillanatra sem hat bántóan, s az oly szerencsétlenül forgatott énekesfilmek között valóban újat, elfogadhatót tud mondani. Sárdy János mint színész is kellemes meglepetés, s a számos sikerült alakítás közt kedvesen hat Tóth Júlia felhőtlen parasztlánya. A film széles rétegeknek készült, de az igényesebb közönségnek is látványos másfél órát szerez.

STYX KAPITÁNY LESZÁMOL – Bűnügyi vígjáték a Tobis legfrissebb filmújdonsága. Humor és izgalom, szerelem és féltékenység váltakozik benne remek táncszámokkal és számtalan apró rendezői ötlettel. Külön dicséret illeti a sikerült díszleteket és a stílusos fényképezést. Nem jelentős, de föltétlenül szórakoztató darab. Aki a névtelen levelek, a detektívromantika barátja: nem fog unatkozni. A szereplők közül kitűnt a tüneményesen szép Laura Solari és a fiatal katonai attasé szerepét játszó Viktor de Kowa alakítása.

EGY ASSZONY VISSZANÉZ – Soha igényesebb igénytelenség! Nagy filmnek készült, de csak lapos és érdektelen fotómontázsnak sikerült. Meséje Budapesten, Párizsban és Hollywoodban játszódik le; a magyar beszéd angollal és franciával váltakozik; a közzenét Beethoven V. szimfóniájából és Liszt Les Préludes-jéből vágták össze, s az élszerepeket Csortos Gyula, Tasnády-Fekete Mária és a művészetének magaslatára érkezett Somlay Artúr alakítja. És mégis mindez kevésnek bizonyul. Párizst, legalábbis a film Párizsát, határozottan feszélyezi Hollywood, hiába golfpályák és színházi öltözők, a történés eresztékeit menthetetlenül átüti a növekvő unalom. Egy könnyes arc még nem tragédia, ha nem hitelesíti a történés feszültsége és belső igazsága, a megoldás magas erkölcsisége, s a hamis egészet semmi esetre sem mentik meg a párbeszédek közhellyé szentesített aranyigazságai. Az az érzésünk, mintha a film maga is sejtené vigasztalan ürességét, s fuldoklásában mindennel próbálkozna, ami jó és drága, angollal és franciával, Párizzsal és Hollywooddal, persze reménytelenül!

Így bizony az Egy asszony visszanéz is az európai szint helyett legfeljebb csak az állélektan iskolapéldája tudott lenni, erkölcsi szívósságát pedig minden látszólagos moralizálás ellenére megengedhetetlennek tartjuk.

PIARISTA ÜNNEPSÉG A VIGADÓBAN – A Kegyestanítórend Mária Szeplőtelen fogantatásának ünnepén fényes külsőségek között ülte meg magyarországi letelepedésének háromszázadik évfordulóját a pesti Vigadóban. A rendező Piarista Diákszövetség nevében elsőnek dr. Degré Miklós elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd a legidősebb podolini öregdiák és a fölszabadult Szabadka város kultúrtanácsnoka emlékezett meg őszinte hálával a piarista iskola nemes munkájáról. A gyűlés ünnepi szónoka, Kovács Vince fölszentelt püspök összefogott, férfias szavakban méltatta a háromszáz éves múlt vitathatatlan érdemeit, abban a szent hitben, hogy a múlt biztos alapul kell hogy szolgáljon a jövő esetleg még súlyosabb feladatainak vállalására. Végezetül Zimányi Gyula mondott köszönetet rendje nevében a meleg ünneplésért, költői szavakkal még egyszer összefoglalva az évforduló tanulságait és az elődök kiváló érdemeit.

VIHAROS ÉJSZAKA – Német parasztvígjáték. Egy tiroli menyegző szerelmi bonyodalmai elevenednek meg a vásznon, népi szokások, kedélyes sörözések és elragadó tiroli tájak díszletében. A film azonban alaptémájában határozottan amorális: Kleefas, a falu esze az elválasztott szerelmesek érdekében ellopja a falu iratait, s ezzel egy éjszakára tökéletesen fölszabadulnak a házastársi kötelékek, a falura ráköszönt a „viharos” éjszaka. Így a hellyel-közzel ízes vígjáték magyarországi előadása ellen erkölcsi szempontból tiltakoznunk kell.

SZÉP CSILLAG – A film Móricz Zsigmond Betyár című regényéből készült, forgatókönyvét Jankovich Ferenc írta. Sajnos azonban a mű nem tudott méltó lenni az eredeti alkotáshoz, feszültsége nemegyszer kihagyott és sablonos megoldásokba tévedt. Az akaratlanul gyilkosságba sodródott szegény parasztember szerepében kivált Páger Antal lélektanilag is érdekes alakítása. A film ott volt a legművészibb, Móricz Zsigmond elképzeléséhez legközelebb álló, mikor a megtévesztett bűnös visszakerül falujába, s a félelem és üldözöttség közt vergődve igyekszik visszatalálni elveszett életébe. Színészi szempontból értékes meglepetés volt az érdekes arcú Fényes Alice emberi, finoman árnyékolt játéka.

TIHANYI TIBOR: ÁHÍTATTAL, ILLENDŐEN, NEMESEN – Tihanyi Tibor könyve: az Egyház íratlan illemtana a világi hívek számára. Műve, mint azt a szerző előszavában megemlíti, négy év jegyzeteinek eredménye, kézzelfogható, rövid tanácsok, megszívlelendő szempontok gyűjteménye. Figyelmes útmutatásai nemcsak a vallási gyakorlatokra, de a világi élet minden területére kiterjednek, társaságban és szórakozásban is tapintatos vezetőül kínálkoznak, s ugyanakkor esetleges problémáinkra is szabatos választ adnak. Nem egyszeri olvasásra készült, szellemes, szűkre fogott fogalmazása bármikor biztos fölvilágosításokat nyújthat. A sokat forgatott könyvek közé kell hogy tartozzon a katolikus ember könyvtárában Tihanyi Tibor most elkészült kis „illemtana”.

A TITOKZATOS GRÓFNŐ – Szórakoztató bécsi vígjáték, a régi császárváros édesen banális romantikájával. A mese középpontjában két fiatal leány szerepcseréje áll: a grófkisasszony színésznőnek szökik, nevelőnője pedig mint ifjú arisztokrata hölgy érkezik meg Bécsbe, hol a mulatságos és izgalmas bonyodalmak valóságos szövevénye várja. Az operett, a vígjáték és a bűnügyi film határán mozog állandóan a történet, de ez a kevert műfaj nem is óhajt többet, mint másfél órás szórakozást nyújtani. Marte Harrel hidegen alakította a grófnőt, Wolf-Albach-Retty egy bécsi aranyifjút.

VÉGH GYÖRGY – JANOVITS ISTVÁN: NEVESINCS – Egy gazdátlan cica kalandos, gyermekesen elbűvölő bolyongásairól tudósít gyermekeket és halandó felnőtteket Végh György meséskönyve, egy csodálatosan árva cica kalandjairól, akinek még csak „neve sincs”. A költőien bájos történetet Janovits István mozgalmas, eleven rajzai kísérik, s adják meg a könyv végleges művészi hitelét. Végh György és Janovits István munkája fölülemelkedik az átlagos meséskönyvek színvonalán s a szokottnál közvetlenebb, eredetibb utakon keres bemenetet a gyermekkor érzékeny képzeletvilágába.

BENGHAZI – A hazaszeretet eposza, aktuális hősköltemény az olasz filmgyártás legújabb büszkesége. Egy nép heroikus erőfeszítése, elszántsága és a győzelembe vetett föltétlen hite elevenedik meg előttünk a fehér vásznon, szolgáltatja a film feszült atmoszféráját és gazdag élményanyagát. Az epikus szélességű alkotás középpontjában egy olasz tiszt szerepe áll, ki hátramaradva az angolok elől kiürített Benghaziban, mint kém működik tovább, vállalja magára honfitársainak megvetését, hogy azután kétszeresen vegye ki részét a város fölszabadításának dicsőségéből. A személyes sorsokon keresztül a ma történelmét hozza el emberi közelségbe a film, s valamennyi értéke közt talán ez a legnagyobb érdeme. Tasnády-Fekete Mária, Fosco Giachetti és Amadeo Nazzori a hibátlan főszereplők.

LÁTHATATLAN BILINCSEK – Halálesettel kezdődik a történet, anya és leánya részvétlen gyászával az elhunyt apa felett. De a halott múltja visszatér, a modern, felületes leány megtudja, mennyire szerette őt az elhunyt, hogy a család közönye elől idegen szerelembe menekült, s egy törvénytelen gyereket hagyott maga után. Testvére fölkutatására indul, kinyomozza, hogy fiútestvére börtönbe került, visszaszerzi szabadságát, s föltámadt lelkiismeretének most már minden erejét megmentésére fordítja. Titokban, elszántan küzd érte, életét és szerelmét veszélyezteti, de hiába. A fiú újra csak megtéved, s kétségbeesett éjjeli menekülése közben lezuhan az ötödik emeletről, és szörnyethal. A leány emberi szerepe ezzel befejeződött, s most az élettől már megpróbáltan fogadhatja el a szerelem nyugalmát és boldogságát. A szép és rokonszenves film értékei közül ki kell emelnünk a néha meglepően érzékletes, képies fényképezést és Alida Valli megkapó egyéniségét, hibátlan játékát.

KINIZSI ANDOR: EGYSZER MINDENKI MEGNŐSÜL – A legnagyobb kincs, amit író a gondok közt vergődő embereknek adhat: a mosoly. Felderíti a szívet, tréfás ötletekkel elszórakoztatja az olvasót – ez a célja Kinizsinek, aki Így kell férjhez menni című első regényében már bebizonyította tehetségét. A népszerű humorista akkor a mamáknak és leányaiknak adott derűs tanácsokat a férjfogás magasiskolájából, most pedig azt bizonyítja be, hogy a nősülés sem olyan könnyű és egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. Játékos képzelőerő, színes mesélőkedv, kacagtató hangulat árad remek könyvéből, mely három házasság érdekes kulisszatitkait tárja fel. A dolgozó leánynak udvarló fiatalember, a nősülni alig tudó csúnya férfi és a hozomány után törtető ifjú élete őszinteséggel nyílik ki előttünk a vidám kötetben. Az ember olvasni kezdi a derűs történetet, néhány lap után elkapja a történet sodró áradata, azután – nem tudja letenni a könyvet. A humor tarka szálaival átszőtt mese elevenen, lüktetve él minden oldalon, és jóleső mosolyt csal arcunkra. Kinizsi Andor mestere a fonák helyzetek, kacagtató jelenetek és tréfás emberi tulajdonságok leírásának, szinte „görbe tükörből” nézi az élet fény- és árnyoldalát, s elmés könnyedséggel figurázza ki a látottakat, de emellett mégis kedvenc írója marad minden olvasójának. Kinizsi Andor Egyszer mindenki megnősül című könyve ezért indul biztosan a siker felé, mert öregnek, fiatalnak, asszonynak, leánynak, agglegénynek, ifjú férjnek egyaránt kedvesen csevegi el: hogyan lehet kiegyensúlyozott, boldog házaséletet teremteni, ha akadályokkal kell is küzdeni a fiataloknak.

NEMZETI SZÍNHÁZ: HATALOM – Galamb Sándor kitűnő ismerője a színpad minden fortélyának. Darabjait is elsősorban sima színpadi felépítésük emelik ki az átlagból, az a művészet, hogy a jelenetek fogaskerékrendszere hibátlanul, elegánsan működik és viszi előre a darabot. Ezek az erényei jelennek meg az új „víg színművében” is, amely egy afféle modern Montecchi–Capulet család versengését meséli el, lendületesen, sok helyzetkomikummal, a szatirikus elemek jókedvű, nem bántó adagolásával. Egyedüli megjegyzésünk, hogy Galamb Sándor nem takarékoskodik mondanivalójával, szinte túlságosan kihasználja azt, s így a darab meglehetősen hosszú. Vidám előadás szolgálja az írót és a mulattatást, az együttesből nem tudunk kiemelni senkit, legfeljebb Abonyi Géza és Apáthy Imre alakítását említjük meg, mint az est sikerének fő részeseit, és Bornemissza Évát, aki gyengén szerepelt, nagyon szép ruhákban; ez azonban, sajnos, nem sok. A rendező maga az író volt: friss tempóban pergette a kacagtató bonyodalmakat.

ROMBADŐLT ÁLMOK – A német filmgyártás egyre-másra hozza vászonra a nagyvonalú alkotóművészek, tudósok és államférfiak regényes életrajzát. A történet beállítása csaknem mindenkor ugyanaz, művészi értékük azonban sokszor nagyon is eltérő. Amennyire összefogott, nemes anyagú volt a Rembrandt-film, olyan szétesőnek, levegőtlennek sikerült a Nagy király. A Rombadőlt álmok a kettő közt mozog, nem hull szét apró jelenetekre, de nincs meg a kellő sodra, meggyőző ereje sem. Andreas Schlüternek, a kiváló német szobrásznak és építőművésznek harca korával egy nagy, magányos temperamentum küzdelme a kicsinyeskedő ízléssel és rosszindulatú meg nem értéssel szemben, ez a film változatlan alapanyaga az első szótól az utolsóig. A legsikerültebbek a tömegjelenetek: a választófejedelem berlini bevonulása, Andreas Schlüter hatalmas tornyának éjféli fölavató ünnepsége s még ugyanazon az éjjelen a torony amerikai méretű pusztulása. A színészi munka színvonalát Heinrich George és Olga Csehova kipróbált tehetsége biztosítja.

TITKOS PARANCS – A Styx kapitány leszámol című bűnügyi vígjáték fajtájából való. Egy kis ország sötét szervezkedése a nagyhatalom civilizáló terveivel szemben, az európai gondolat tántoríthatatlan hőseinek küzdelme és önfeláldozása a nagy elképzelések érdekében: nagyjából ez a film meséje. Közben azonban egzotikus mulatókba tévedünk, fölbérelt matrózokra lesünk az éjjeli kikötőben, oldozzuk-bogozzuk a történet csomóit egy víg kedélyű, elragadóan szellemes fiatalember, Viktor de Kowa jóvoltából. A film befejezése azonban sem művészi, sem katolikus szempontból nem kielégítő. Ahelyett, hogy a bűnösök elnyernék büntetésüket, mint ahogy az erkölcs kívánja, és ahogy egyéb kémfilmekben szokás, az ártatlan Viktor de Kowa önfeláldozó öngyilkosságot követ el, s ezzel a kétes értékű megoldással hirtelen pontot rak minden további fejleményre.

A BARÁTNŐM – Fordulatos, tempós vígjáték, két szerelmes, két divatszalon vetélkedése a megbékéltető házasságig. A Milander-szalon öntelt, hódító gazdája mint adja meg magát a Jozefin-szalon rátermett, fiatal tulajdonosnőjének: ez a film meséje. Közben tönkremegy egy család, a leány gőgös rokonsága, divatparádékat nézünk végig, s egy elkeseredett éjjelen ellátogatunk egy valódi hamburgi matrózkocsmába is. Hilde Krahl üde és rokonszenves, mint mindig, partnere, a vonzó Paul Hubschmid a német filmjátszásban eddig szokatlan, amerikaias ízeket jelent.

HAJSZA A TENGEREN – Érdekfeszítő bűnügyi film, a legjobb detektívfilmek fajtájából. Egy hidegen számító, mindenre elszánt bűnözőt hajszol két világrész között a rendőrség. A vád: megölte feleségét és kedvesével Dél-Amerika felé szökött a tengeren. Közvetlen partraszállás előtt azonban sikerül letartóztatni, s fél évvel később kezdetét veszi a szokatlan bűnper tárgyalása. Az utolsó pillanatban mintha váratlan fordulatot kapna az ügy: vajon valóban dr. Crippen a gyilkos, vagy megölt feleségének artista barátja, a megejtő átváltozó művész? A kérdésre az ártatlan, félrevezetett barátnő adja meg a megsemmisítő választ, s ezzel véget is ér a különös ügy. Az intellektuális bűnöző szerepében kivált Rudolf Fernau alakítása, míg az ártatlan titkárnőt a szép Gertrud Meyen játszotta nemes egyszerűséggel.

A DICSŐSÉG ÁRA – Dieselnek, a híres föltalálónak küzdelmes élete elevenedik meg előttünk a filmvásznon. Egy nagy amerikai szenvedély, a kutató elme szenvedélye, ez a film magja és mozgatója, s a rendező fő érdeme, hogy épp ezt az emberi elemet sikerült a történet anyagába művészien beledolgoznia. A lélek szenvedélye és a gép, az anyag nehézkes, sokszor leküzdhetetlennek tűnő ellenállása közt hánykódik Diesel kivételes sorsa, mit lépésről lépésre elkísér egy szerető hitvesi szív aggódva féltő gondoskodása. Bár a film némely jelenetében nem mentes bizonyos naivitásoktól, mégis érdekes, nagyvonalú alkotás és részben kárpótol azért, hogy amerikai testvérfilmjét, az Edison-t nem láthattuk. Külön ki kell emelnünk Paul Wegener alakítását egy gazdag gyáros és Willy Birgelét a föltaláló Diesel szerepében.

LEGÉNYVÁSÁR – A film szövegkönyvét Vaszary János írta, s ezzel már csaknem mindent elmondtunk. A sajátosan humoros jelenetek egy elbocsátott kis táncosnő történetét mesélik el egészen a nagy szerepig és a szerelmi boldogságig. A film fő jelenete egy sportszálló tánctermében zajlik le, messze, fönn a havasokon, a bohózat itt kulminál, itt értik egymást végképp félre a szerelmesek. A színházigazgató, a szerelemből szerelembe bukó egyiptológus vőlegény és a keménykalapos inas sikerült alakok Vaszary gazdag kelléktárából. A bezáró táncparádé, Rökk Marika és a férfias, kisportolt Viktor Staal játéka csak emelik a darab sikerét és tempóját. Kitűnő Franz Grothe muzsikája.

VÍGSZÍNHÁZ: JÁKYAK – A játék meglehetősen nehezen indul, türelemmel kell bevárnunk, míg az egymás után föllépő szereplők sorjában fölvázolják a szerepüket, hogy az elkövetkezőkben már szabadon, magyarázatok nélkül mozoghassanak a meglehetősen kényelmes keretek közt. Az eseményeket nem belülről, kívülről építi a szerző, s a konvencionális zsánerfigurák szinte ellenállás nélkül, csukott szemmel haladnak a kijárt utakon. Csakhogy itt nem a görög végzet ábrái szabják meg sorsukat, itt a színpadi és bizonyos színműírói konvenció. Az urbánosodó Jákyak, nevezetesen Jáky Miklós, mint döbben rá eladósodott birtoka romjain a föld hatalmára, s tér vissza fiaival együtt a számukra egyetlen megváltó életformához, a gazdálkodáshoz: ez a történet egyik szála. A másik szintén egyetlen mondatban hűen elmondható: Jáky Miklós a kacér természetű szomszédlány megzavaró szerelméből mint döbben rá az egyetlen megváltó szerelemre, s öleli magához a darab végén elhunyt bátyjának leányát, a szorgos és szelíd Borbálát. Hertelendy István ért a színpadhoz, a párbeszédek és jelenetezések bonyolításához, a kipontozott fölvonásvégek azonban mégis szinte hatás nélkül csattannak szét a levegőben: nem a szenvedély, az események sodra veti föl őket, inkább a szerkesztés követelménye. A színészek közül kitűnt Lehotay Árpád a férfias Jáky Miklós, és Fényes Alice a szolid művészi eszközökkel megfogalmazott Borbála szerepében.

A TIGRISEK URA – Az izgalmas cirkuszi világ tulajdonképpeni alapanyaga a különben vékonyfonalú mesének. Az emberi elem szinte elsikkad a tigrisek és oroszlánok hosszas produkciói mellett. De ezek a kockák valóban érdekfeszítőek, a film itt valóban megtelik izgalommal, mintha igazi cirkuszban lennénk. Stoll Péter, a fiatal állatszelídítő szerelmét, tigriseinek lázadását, egyéni harcait talán közönyösen nézzük, de annál izgatóbb, ami a porondon történik: a gongütésre minket is szíven üt a hippodromok örök romantikája. Karl Anton rendezése nem elég mozgalmas. A színészek közül nagyon tetszett Rudolf Prack férfiassága és Leni Marenbach néhány bensőséges jelenete.

FRUSKA – Az amerikai bolondos filmek iskolát csináltak. Ezúttal Lilia Silvi, ez a bájos kis fruska, az olasz Deanne Durbin kerül képtelen helyzetekbe, falrengetően komikus figurák közé. Kedves, vicces játékáért, furcsa kis arcáért érdemes végignevetni a simán pergő és igénytelen történetet. Hans Stüwe játssza a hősszerelmest: sajnos, most már apaszínész korban van, s így nem nyújt valami jó illúziót.

A NAGY PER – Az amerikai élet szatírája egy izgató bűnügyi történet keretében. A film a szatírai és bűnügyi igényt tökéletesen kielégíti, lélektanilag is érdekes és ugyanakkor metszően ironikus – bár ebben nagyon mértéktartó, olyan, mint a híres amerikai szatirikus filmek voltak Amerikáról –, külön érdeme a megtévesztően hű amerikai légkör. Egy kis gyermekfilmsztár eltűnése körül forog a nagy per, egy ártatlanul gyilkossággal gyanúsított fiatalember védőügyvédje s a volt kis filmcsillag, Binnie haszonleső mostohája harcolja meg jelenetről jelenetre párbaját a tárgyalóterem esküdtjei előtt. A számos meglepetést tartogató per végül is szerencsés megoldást talál: a vádlott ugyan elrabolta a kis Binnie-t, de nem a bűntett szándékával, hanem ellenkezőleg, hogy mint a gyerek egyetlen barátja, megszabadítsa szüleinek kíméletlen önzésétől. A gazdag amerikai élet parodizálásából indul ki a film – ebben például az Így élni jó-ra és a többi Capra-filmre emlékeztet –, hogy végül is a nemes emberi érzések művészi ábrázolásáig emelkedjék. Remek színészi munka Heinrich George védőügyvédje, s külön ki kell emelnünk a rokonszenves, kitűnő mozgású Albert Hehnt, az ártatlanul vád alá helyezett Roland szerepében. Mélységesen emberi alakítása avatja a filmet valóban élménnyé.

KÉSŐ – A kiábrándító filmek közé tartozik: nagy nevek hallatlanul hamis történet keretében. Későn, a házasság után bevallott nagy szerelem bonyodalmait ígéri, helyette azonban csak indokolatlan lélektant tálal közönsége elé. Két házasság keresztezi egymást, két asszony, két férfi avatkozik bele kölcsönösen a másik életébe, próbálja indokolni a maga tettét, és elérzékenyíteni a másik szívét. A szálak végül is tökéletesen összemosódnak, már talán senki sem tudja, miért és kinek a boldogságáért küzd vagy áldozza föl magát, a néző legkevésbé. Sértődések és kibékülések egyedül az éppen pergő jelenet szempontjából fontosak, a részletek lazán, egymásról megfeledkezve jönnek-mennek a vásznon. A dialógusok tele vannak „kéjgázzal”, ahogy pedig a szövegíró a házasság szentségéről gondolkodik, az egészen felháborító. Muráti Lili, Bulla Elma, Jávor Pál és Sárdy János a főszereplők. Ők mentik a menthetőt. És a fényképész, aki ezúttal igen ízléses munkát nyújtott.

NEMZETI KAMARA SZÍNHÁZ: TACSKÓ – Egy fiatal, szeleburdi kislány ismerkedése az emberekkel, a nagyvilággal, az első könnyes szerelemmel. Vígjáték, de több is annál, mélyebb és emberibb. A mese egy külvárosi kis szállóból indul el, itt lakik a fiatal mérnök barátnőjével, Biancával, aki valamikor énekesnő volt, de ma már csak szeszélyei maradtak múltjából. Ebbe a napról napra terhesebbé váló viszonyba csöppen bele Tacskó, hogy számos mulattató és félreértett helyzet után ő vegye át Tito lakásának őrizetét, mikor a mérnök a darab végére megkapja afrikai megbízatását. A mesének ez az egyik szála, a másikat a Bernini házaspár szövi bele a darab anyagába. Emília, egy régi szerelem árán a mérnököt várja a lakására, de ugyanide hívta el a férje a kis Tacskót is, kit közben megismert Titónál. A darab ezen a ponton kulminál: a tiszta emberábrázolás, a vígjátéki elem és a társadalmi szatíra ízei tempós jelenetekben váltakoznak és keverednek egymással. Dario Niccodemi ért a színpadhoz, s szívesen elhisszük, hogy a Tacskó az olaszok Pygmalionja. A színészek közül Mészáros Ági többszörös nyílt színi tapsot kapott. Rajta kívül Könyves-Tóth Erzsi, Kovács Károly és Táray Ferenc biztosította az együttes művészi sikerét.

Jegyzet