Halálomba belebotlok

részeg napok részeg éjek ami közel messze széled lucsok mocsok zokog tocsog öreg majom motyog makog száraz éjek száraz napok sara pereg sívó homok homok évek évtizedek sivatagi szele sziszeg holott élek holott halok halott élő élő halott egész valóm nemvalóság koszorú-drót rothadt rózsák amit én csak félve sejtek tudván tudják már a sejtek egész lényem lüktet gennyed nem fogadnak be a mennyek nem fogadnak be a poklok halálomba belebotlok esetlen be verem orrom mint a bohóc a porondon valaki más nem én vagyok ki az ágyon hűlten vacog kiben étel nem maradik már a száján átal szarik hasa püffed szára szárad zsibbad lüktet szíve fárad szikla közöny tompa foglya már csak sugár szike fogja aztán néha mégis mégis föllobbantja a poézis de többnyire mégse mégse nem érdekli már a vég se állandó kín éle tompul bizony már csak egyet gondol bárha végre odalenne és fekünne odalenn e.