Megjött a tél

No, tessék, megjött a tél, szállong az undorító halálfehér, lesz majd belőle pocsoly és lucsok, szürke mocsok. Nem az a kimondott séta-idő. Randa, undok. Elkedvetlenítő. Hová lettek a régi kemény telek, amikor szopogattam ereszről tört jeget? Azok a gyönyörű, méteres jégcsapok, mikor még tél volt a tél, ropogós kemény fagyok… mikor még korcsolyázni lehetett a Dunán és fűszeres forralt bort szürcsölni azután. Ötvenöt évesen megfáradt, beteg férfi, szeretnék a gyerek- koromba visszatérni. Sohase hittem volna, szánalmas állapot, hogy így kapaszkodom, hogy élni akarok.