A Dunánál
Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték, |
úsztak lótetemek, hullák ’44-ben, |
szovjet hadiszállítmányok később. |
Jött azután Bős-Nagymaros, így aztán |
Kedves Attila, Duna nincs már. |
hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny. |
A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út. |
Nem lehet, nem érdemes már odamenni. |
|
vízi malom környéke –, ahol |
Dölyfös weekend-falu lett. |
Ujgazdagok lepték el. Úri tahók. |
Csokonai Lillájának a sírja.1
|
|
A múlt századi szép álmok: |
Duna-konföderáció! Értelmesek voltak. |
Éppen ezért elvetendőek. Térségünkben |
soha nem tengett túl a racionalitás. |
Ésszerű megbékélésre semmi remény. |
Hosszú távon fognak vegetálni, növekvő |
nyomor közepette, a nemzeti tébolydák. |
De azért…! Én azt mondom, hogy NEM. |
Hagyjunk már végre föl a reménnyel. |
Lehet élni hit és perspektíva nélkül. |
Már Horatius is megmondta: „Carpe diem!” |
Vagyis: éljünk egyik napról a másikra. |
|
|
|