A nagy utazás
Már november nyolcadika van, ez jó, mert |
akkor valahogy kijövünk abból az ötvenötezerből, |
ami még van a hó végéig, meg esetleg még |
ez-az be is jön, és ha se be nem |
jön semmi, se ki nem jövünk, |
akkor még mindig lehet kölcsönkérni, |
merthogy Gyuri bácsinak és Mari néninek |
van bankbetétje, folyószámlája, kinnlevősége, |
egyszóval: bonitása. Bizony van nekik |
minden olyasmijük, amije egy maguk-korabeli |
embernek illik, hogy legyen, sőt, nem árt, ha van, |
hogy legyen mit a koktélba aprítani |
– a koktélt csak úgy példa gyanánt, az általam |
megkövetelt árszínvonal jellemzésére hoztam fel, |
mert én inkább a kifinomultan kerítésszaggató |
nedűket preferáltam – mint például a chili-paprikán |
Ó mért omlottál össze, hullottál darabokra, te |
kimeríthetetlen, tiszta vodka-forrás, |
nagy Szovjetunió? Hogyan tehettétek ezt velem, |
ti Szövetségbe forrt szabad köztársaságok?
|
Mindennapi dühöngő rezgekórunkat ki adja meg ma? |
agy ellen? És hol vagyok én, hol van az a huszonnyolc |
esztendős, korához képest eléggé elnyűtt |
fiatal férfi, aki a TU-134-es ajtajából visszainteget |
feleségének, szeretőjének és majdani második feleségének, |
aztán beszuszakolja magát a kényelmetlen ülésre, |
doboz Dunhillt, megvárja, míg eltűnik a |
No smoking felirat, rágyújt, komótosan meghúzza |
a palackot, és unott arccal lapozgatja az |
Útitársai: húsz db. szilvakék VOR-egyenöltönyös, |
beseggelt vállalati középvezető. (Ekkor veszi föl |
azt a szokását, hogy elfelejt magyarul, ha |
útitársai közt magyarok is vannak.) |
Most visszatérek az egyes szám első személyre, |
mivel már eléggé jelezve van: mennyire el- |
idegenedtem egykori önmagamtól. Az út, a repülési magasság elértéig: |
szórakoztató, a gép nagyokat zuhan a légzsákokban. Aztán, már a felhők |
fölött: sima unalom, mintha befagyott tavon. |
(A repüléssel is úgy vagyok, mint mindennel: |
néhány perc, és már megszokottá is vált; van egy újabb rutin.) |
Végre lehuppanunk a seremetyevói repülőtér |
„magyar betonjára” – hogy boldogult Jani bátyánkat idézzem. |
Egy szar, rozoga buszba zsúfolódunk. Az elvánszorog velünk |
a passzkontrollig, a szemitranszparens füstüveg ablak alatt |
becsúsztatom az útlevelem. A szúrós szemű balti szláv |
Higgyél már a szemednek! (Persze, lehet, hogy túl sok |
Lukácsot olvasott, márpedig Georg von Lukács megmondta rég, |
hogy: „a szem, jóllehet a látás szerve, akadályozhat a tisztánlátásban.” |
Vulgo: „a fasz, jóllehet a baszás szerve, akadályozhat a baszásban”.) |
Csak gyerünk már, gyerünk! Csak ki innen! Még e versből is ki, |
amelyben felidéztetik ez a lidércnyomás! Na végre. Huhh. |
Kinn vagyok a váróteremben. Már egy táblát is látok, |
És még van a táblához tartozó vézna hölgy is, aki |
Vergiliám leend majd az CCCP baljós bugyraiban. |
éppen csak a kocsi-konvoj hiányzik, meg a szirénázó, |
útvonal-biztosító rendőrautók. De impozáns így is eléggé. |
A teheráni jellegű forgalomhoz képest (autók, motorok, bi- és triciklik, |
szekerek, kézikocsik, targoncák, szamár-kordék) így is |
sztálin-barokk, olyasforma, mint a Lomonoszov-egyetem, csak kisebb |
londiner lenne, csak nő, de inkább börtönőr, oroszon kívül |
nem tud egy mukkot, vastaglábú trampli, barátságtalan, hülye picsa. |
A szobám: dögnagy duplaágy, lila plüss takaróval, rokokó (utánzatú) íróasztal, |
a bronz asztali lámpa félbúrája ibolyakék fodros selyem főkötő – üvegből. |
Na jó. A szobából ennyi elég. Mondom a kísérőmnek, hogy innék valamit. |
Sajnos, a szálloda mind a hat bárjában és éttermében momentán |
zártkörű rendezvény van. Hát ez esetben valamilyen kocsma, ha lehetne. |
Az van. Amint kiérünk a térre, kísérőm egy kies, mintegy hatsávos |
sikátorba vezet. Konstatálom, hogy kocsma, nos kocsma az van. Ezt meg kell hagyni. |
Valósággal a bőség zavara. Nyomás, be az elsőbe. Ez az! Ez nekem való: |
a füstöt vágni lehet, sör, vodka, húgy és hagymás-hering illat. Vállal-könyökkel |
akkor jó esetben csak kiröhögnek, de az is lehet, hogy pofán vernek vagy |
és már előttem csurig egy vizespohár, sejted, hogy nem ásványvíz. |
És valahonnan a semmiből egyszer csak ott van Ánya, mint egy jó tündér, |
kezembe nyom egy olajos uborkát, meg egy telefonszámot – és eltűnik. |
Jó nagyot húzok. Körülöttem mindenki picsa részeg, vagy énekel, vagy ordít. |
Fizetnek, fizetek. Keringőzök Moszkva-anyácskával. Belefúrom a fejemet a dekoltázsába, |
|
|