Paradise Lost

Ahogy itt elveszetten bóklászom
az unokapokolban,
elkárhozott nagypapa, én,
mintha egy elvarázsolt
kastély tükörfolyosóin,
ahol szétfolyó körvonalaimmal
ráadásul ugráltatnak is
különféle ugráltató-gépek.
Kijárat nincs. Szörnyű
szablyáikkal jönnek az
unokanők, beszorítanak
és azt mondják:
Hopp! Halál reád, Öreg!
És én? Ja, én
kiszáradok majd,
mint egy denevér.
Semmi sem
emlékeztet majd
arra, hogy voltam.
Ők mosolyognak,
gomolyognak, s egyszer
azt mondják majd anyjuknak:
Mama, letéptük annak a
fura, szakállas bácsinak
a fejét, aki folyton azt
mondta, hogy ő a
Nagypapa.
Nem hittük el. Méghogy egy
ilyen koszlott, szőrös, szürke
szörnyeteg. Csupa koponya
volt. Átlátszott az agya
a bőrén. Féltünk tőle.
Ahogy lüktetett. De már nem fog.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]