Gyufa

Az öngyújtókkal mindig befürödtem,
ez így mondhatni majdnem képzavarnak,
habár tény: volt valaha zsebes fürdőgatyám,
amelyben olykor önfeledkezett
csomag Munkás (vagy Kossuth?),
meg egy skatulya gyufa.
A gyufára amúgy is pikkeltem,
mert hangzóit megkeverve faggyúnak hangzik,
ami jobb társaságban zsenáns;
ezért tértem volt át az öngyújtóra.
Amitől viszont bőrkeményedésem támadt
a hüvely
kujjamon a rovátkolt csiholókorong
túl gyakori üzembe helyezése következtében.
Ugyanezt a kálváriát megjártam a
piezo-elektromos (nyomásra gerjedő),
többtízdolláros tüzelőeszközökkel is:
hol a piezo hiányzott belőlük,
hol az elektrom.
De, veszem észre, elcsellengtem a tárgytól,
amire ráadásul rá se tértem.
A nők tudniillik. A hölgymenyétek.
Feleség-féleségek. Asszonykacatok.
Akik napot is éjjé feketítve,
holdat kormozva nem szeretnek engem,
megállás nélkül, sőt, visszamenőleg,
éveknek soka óta.
S mint a kérdezetlen homok
pereg életem el a semmibe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]