Portrészerű
Öregedő, fáradt férfi unatkozik a penészlő reklámsivatagban. |
Tényleg, milyen furcsa – élénkül föl –, ilyet még nem látott: |
penészes a homok! Illetve… vajon…? Inkább |
takony-állagúnak tűnik! Pimpós kovászosuborka- |
lésivatag? Megolvadt kocsonya? És amik |
felhőknek látszanak? Azok mik? Szívós zsírdarabok? |
Bőrkék netalán? Nem érti az egészet. |
De a zsigereiben gyanítja: ez még végzetes lehet. |
(Persze, csak tréfál. Hideg ő és magabiztos. |
Mármint én. Ti. én vagyok ő.) |
|
|