Aki bújt, aki nem bújt, BUÉK

Vendégség? Csapdahelyzet.
Ha már mindenképpen muszáj,
akkor inkább mi megyünk vendégségbe,
a kötelesség letudható
a házigazda társadalmi rangja szerint
whiskey-vel, tokaji aszuval vagy fél liter
bundapálinkával, és mi méltányos időhatáron belül
– másfél-két óra – lelécelhetünk.
Merőben más a helyzet,
amennyiben hozzánk jöttek vendégek.
Nagyon kifinomult
szertartásmesteri érzék szükségeltetik
a vendégek kellő, ámde mégse bántó,
rugalmas kirúgásának kezdetéhez:
a vendégeltávolítás terén
tapintatosnak és méltányosnak kell lennünk.
Például a notórius szófosót
rábízzuk egy amúgyis hallgatag félrészegre;
a gátlásos, de kibontakozni vágyó társaslényt
rábízzuk egy csupafül hölgyre
(hátha egyéb konkáv szerve is megnyílik az illető felé),
ám ha semmiképp sem akar senki kirohadni
a látó-, halló- és főleg alvásteremből,
akkor jöhetnek az erősebb eszközök:
falhoz vágunk egy üveg vodkát
(közben titkon kinyitjuk az összes csapot,
mígnem a lakás elárad, ja, és ne feledjük,
bele minden sampont, hogy hab is legyen),
ha ettől se mennek el: gyors bemetszés szikével
a hangulatlámpa zsinórján,
s reá egy pohár sert!
Olyan kék szikrák fognak pattanni,
s akkora durranás lesz,
hogy a legelvetemültebb vendégek is
riadtan kászálódnak és hülyén hebegnek,
hogy kellemes ünnepeket, meg BUÉK,
és ha mind kirúgvák, nejem ellenőrzi még a klozett-termeket,
felsóhajt: tiszta a levegő,
végre elővehetjük a whiskey-t,
meg a kilencéves konyakot,
azt a még Párizsból hozott
Grand Marnier-t.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]