Ich habe genug

Magyarán: elegem van. Torkig vagyok.
Nem mintha mérhető lenne keserűségem, pláne tehetségem
a halhatatlan kántortanítóéhoz, de egyben hasonlítunk
egymáshoz: csak egyszer éltünk. Te nagy B-vel, én csak kis p-vel,
vagyis zöngétlenül.
Te már ott vagy, én még csak tuszkolom magam
bele a művészetek történetébe. Te kántortanító voltál,
az mégiscsak valami. Mi vagyok én? Próféta? Lángoszlop?
Oszlopszent? Koldus, koszlott?
Hideg szakember? Műkedvelő? És mi van, ha nem kedvelem a művem?
(Tanács kartársaimnak: ne kedveljétek műveiteket!
Jóllehet az önszeretet mindig jól jön, de eredménye hígfosás,
és ez a hasmenés mélyünkig leás…)
Ez képzavar volt, mesdames et messieurs, pardon,
hozzák, hadd dőljek bele már, a kardom.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]