Ich habe genug
Magyarán: elegem van. Torkig vagyok. |
Nem mintha mérhető lenne keserűségem, pláne tehetségem |
a halhatatlan kántortanítóéhoz, de egyben hasonlítunk |
egymáshoz: csak egyszer éltünk. Te nagy B-vel, én csak kis p-vel, |
Te már ott vagy, én még csak tuszkolom magam |
bele a művészetek történetébe. Te kántortanító voltál, |
az mégiscsak valami. Mi vagyok én? Próféta? Lángoszlop? |
Oszlopszent? Koldus, koszlott? |
Hideg szakember? Műkedvelő? És mi van, ha nem kedvelem a művem? |
(Tanács kartársaimnak: ne kedveljétek műveiteket! |
Jóllehet az önszeretet mindig jól jön, de eredménye hígfosás, |
és ez a hasmenés mélyünkig leás…) |
Ez képzavar volt, mesdames et messieurs, pardon, |
hozzák, hadd dőljek bele már, a kardom. |
|
|