Sírvers
Maya sorsára hagyta haló porát, |
és vége neki, nincsen tovább.
|
Találhatunk még bármi nőt, |
de olyat sohasem, mint Őt. |
Könyörtelenül, rákmenetben, |
megyek én is utána, menten. |
Egy kicsit még éldegélek, |
aztán a világ szerteszéled. |
Nem volt elég? legyen már végem! |
Vagy azt mondod, Uram, hogy még nem? |
Netán kegyesen búcsút intesz, |
s tovább-létemtől eltekintesz? |
Nekem jó. Vigyázz Marira! |
|
|