Semmi se lesz már úgy
Eltelt ismét egy kis darab élet, |
Soha semmi se lesz már úgy, ahogyan volt, |
hat könyörtelenül a centrifugális erő, |
vége barátságnak, szerelemnek, és ó jaj, |
Mások jönnek, nem tudjuk, mit mernek, mit akarnak, |
megtörténnek a dolgok, s már nem hagynak hidegen. |
Minden olyan végtelenül idegen. |
Ifjú valék, aki arra ébred, hogy aggastyán, |
sőt már síremlékét is belepte borostyán. |
De ne búslakodjatok, édes feleim, |
az élet már csak ilyen: fele öröm, fele kín. |
|
|