Egyszerű, dalszerű

Ajtók nyílnak. Ajtók csukódnak. Valaki jön? Valaki megy? Nyitjára nem jutok a kódnak, és mielőtt még meghatódnak: az anódnak, meg a katódnak, sem a többi ilyesminek. Boldog szerettem volna lenni, mint mindenki; vágyam csak ennyi, aztán már boldog sem. Csak Én. Boldogtalan, vén, hiú lény, és az értelmét megkeresni, hogy mért vagyok egyáltalán, s mért épp fiú, mért nem leány? Lesz, ami lesz. Van, ami van. De úgyse hagyjuk annyiban. Volt, ami van. Van, ami volt. Tatarozás alatt a bolt zavartalanul működik. Mi meg jól elvagyunk. Pedig… Ámbátor? Jóllehet? Noha? Nem lesz már semmi úgy soha. Maradjunk mégis annyiban: jó is, elég is, ami van.