Sáráról

Odafönt, idelent, földön-egen többé sose látlak. Péntek van, péntek, soha már számomra vasárnap. Fekszel a konyha kövén. A lakás tele gázzal. Hagytam, hogy meghalj. Gyászdallá sötétül a nászdal. Tettem, amit tettem. És nincs mentség, se bocsánat. Sajnos bűnhődés sincs, csak jártatom itt hiába a számat. Elúntam a formát is, mindenből elegem van. Nuku már hevület. Csak izzadok, és melegem van.