A történő semmi
Napfény, lombzúgás, szellő, |
nyírott pázsit, a cseresznye érik: |
kutyák, macskák, galambok |
(és persze a respektív ürülékek), |
a világgazdasági egyensúly is előbb-utóbb. |
Van minden, és van úgyis, hogy. |
Hölgyem haja aranylik, szakállam és hajam |
koromhoz éppen illően ezüstös. |
A redőny nem szakadt le, és a halkonzervet is |
sikerült a háztartási légkalapáccsal kinyitni. |
Alig harmincöt Celsius fok van árnyékban. |
Van vonal (áram-, többpárt-, telefon-). |
És lám! Mégis! Mégis! Támad a hiányérzet. |
De mi után? Ez itten a bökkenő. |
Hisz mindenkit a pokolba kívánok, |
s az égvilágon semmire nincs szükségem. |
Kis nő? Könnyű kaland? Ugyan! Ebben a hőségben? |
Meg különben is: bonyolítsam az életet? |
Hát nem elég az, ami van: a történő semmi? |
Végülis boldog vagyok: nejem merő kedv és nedv |
izzad, mint a ló, s kedvdús mint egy hintaló. |
A külhoni történések az emberi nem |
globális hülyeségi indexének megfelelően alakulnak. |
Javakra nincs szükségem, anyagcserém |
oly szerencsés, hogy a levegőből (meg némi sörből) |
is megélek, és mégis! Mégis úgy érzem, |
hogy nagy folyamatoknak álcázott SEMMI történik. |
Persze lehet, hogy nem látom a fáktól az erdőt, |
(igaz, hogy fákat sem látok). Lehet, hogy |
látszerészhez vagy lélekbúvárhoz kéne mennem. |
|
|