Csakamari

Ez első hallásra olyan,
mint egy japán küzdősport
(vagy ételspecialitás) neve,
holott csupán egy tóteredetű
kis hölgy iránti szenvedélyteljes
és kizárólagos elkötelezettségemnek
óhajtottam hangot adni.
Elferdült hajlam is tuladjonítható nekem,
mert az említett nő elég csámpás,
márha vonatkozásában lehet
egyáltalában lábakról beszélni.
De köze van! És bokáig érő
szoknyában szalonképes, mi több, reprezentatív.
(A közét úgy értettem, hogy mindenhez:
közügy, közüzem, közjó, Közért, Köjál
és minden „köz”-zel kezdődő dologhoz
/például: közöny/ köze van.) De ilyennek szeretem.
Hiszen, ha másvalamilyennek szeretném,
értelemszerűen nem is Őt szeretném.
S ez okot adna a találgatásra.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]