Smiley reggelije
Elomlik az ember szájában, |
|
Új év, új gyilkolások, cselszövések, |
amik újabb gyilkolásokhoz vezetnek; |
hiába becézik ma logisztikának: |
kés, damil, hangtompítós pisztoly, |
ebben végződünk, mint körömben az ujj. |
|
Egy „helyi” háborút kirobbantunk |
a saját helyi érdekeink védelmében. |
Hergelj fel pár száz hülye indiánt, |
kicsit lövöldöznek, azt hiszik… |
Aztán jön a hadsereg hernyótalpa. |
A külügy elhatárolja magát |
(mellesleg tényleg nem emlékezik, |
hogy mit is gondol tulajdonképpen, |
mert közben a politikai mező |
|
Nyugdíjas vagyok. Méz aranylik, |
szőlő szemez velem, vajgolyócskák, |
piritós damasztszalvétában, |
Ülök a téliesített verandán, |
kockás skót takaró vén térdemen. |
Az ablakon át mókusokra látni, |
fantasztikus, ahogy fürkésznek, szaladgálnak. |
|
A francba! Megvan még a jó öreg Waltersem! |
Meg a tizenkét hamis útlevelem, |
amit basztam leadni, amikor úgymond |
Seggfejek. Van pár tízezer fontom. |
Ez az én akcióm lesz. Senki |
Sir Ez meg Az. Most majd meglátják. |
|
Végre valamit majd jóvá teszek. |
Mindig csak a parancsok, most |
egy uram lesz, a lelkiismeret. |
többé Istent, csak embert… |
|
Bassza meg! A méz mindig a szakállamba ragad! |
Hová is? Valamelyik …-isztánba megyek. |
Ott ismerem az összes megkenhető ügynököket, |
majd azt hiszik, meghülyült az öreg, |
nyilván lábába száradt az esze, |
de ha adok ezer fontot, nesze, nesze! |
Akkor lesz hálózat, infrastruktúra, |
TNT, madzag, kiképzőbázis, minden, ami kell, |
dezinformátorok, kettős ügynökök, |
szükséges áldozatként bájos kicsi nők, |
és akkor elbánok akárkivel. |
|
Miket is beszélek itt össze-vissza? |
Hogy nem szégyellem magam? |
Egy életen át áltattam magam. |
De akkor legalább nem holmi eszmét |
szolgáltam, csupán csak egy hivatalt; |
jóllehet akkor is áltattam magam, |
azt képzeltem, hogy rosszból lesz a jó, |
így lettem odvas, szárazon koppanó dió. |
|
Hogy néznek ki az olvadt vajgolyók! |
Megposhadt a posírozott tojás is, |
s az egykor pompás piritóskenyér, |
mint vénember- vagy csecsemőtenyér, |
a szilkében megikrásodott a méz. |
És én? Mint a dzsemen a hirtelen penész. |
|
Az egész világ megpenészedett, |
de alant forr valami, nem tudom, |
hogy mi, vagy inkább nem akarom |
tudni, mivelhogy nagyonis tudom. |
|
No, jer hű Waltersem, sohasem vettelek |
igénybe, na, ne könnyezz, vén gyerek, |
ez a sok ész hiúnak, hülyének bizonyult, |
tolong a jelen, üres urna a múlt. |
Gyerünk, Walters, ehhez nem kell szülész, se bába, |
elintézzük a könyvtárszobába’ |
|
|
|