Szerelmeink

Leginkább az ad hoc félrebaszások,
hézagkitöltés két unalom között,
egymás partnereinek elcsábítása
(csak hogy mégis legyen valami sava-borsa
a szexuális üzemi konyha főztjének).
Meg bennrekedés, ottfelejtődés
másfélévtizedes házasságokban,
szórakozottságból, lakásmizériából,
vagy a nagy édesmindegyből kifolyólag.
Egyszer, hogy múlassam valamivel időmet,
megpróbáltam összeszámolni: hány nőm volt.
Egy naptár névnapjegyzéke segítségével
beazonosítottam százötven valahány nevet.
Ez ment. A névmemóriám még mindig kiváló.
Csak éppen arcokat nem tudtam hozzárendelni
a nevekhez, sőt helyet, időt, alkalmat sem.
Ez hát az én regiszter-áriám, amit,
Leporellóm nem lévén, magam dallottam el,
snassz időszak adekvát donzsuánja.
Szerencsére, ebből is kivénhedtem,
már csak a szívem, májam, prosztatám,
satöbbim álapotával foglalkozom;
az öngyűlölet is alábbhagyott,
(ami mellesleg a gőg és becsvágy álorcája volt csak:
egyszerűen nem bírtam beletörődni,
hogy én sem vagyok különb, mint a többi szar.
Mint embertársaim.) Mindezen túlvagyok.
Már csak a már csak van:
a feleségem, a gondolkodás meg az írás.
S ha meggondoljuk, ez nem is kevés.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]