Ez van
Hát bizony, egyre hülyébbek leszünk, |
de legalább lassacskán veszítjük el az eszünk. |
És a legvégén, talán jóllehet tétován, |
mint egy pongyolán kimért sütemény összeáll |
egy félig rántotta, félig kocsonyaszerű halál; |
hagyassék figyelmen kívül a síri habcsók, |
halálnapi tortánk, a „Happy deathday to us!”, |
meg a megözvegyültnek a kézfogás, a kézcsók |
– nemi hovatartozásának megfelelően, |
az „őszinte… izém” sem mellőzhető semmiképpen. |
Én imádok temetni, izzasztó hidegben és vacogtató hőben. |
Az végülis jó érzés, hogy ő halt meg, nem én |
(bár ő a főszereplő, abszolute övé a placc, |
én meg még csak üledek, mint kávé alján a zacc.) |
Bár én sem akarom túl soká húzni-halasztani, |
csak kíváncsi vagyok: hátha még történik valami. |
|
|