Egy szimpozion után
| Ó, végeérhetetlen középkelet- |
| (Vagy keletközép? Néha már |
| belezavarodok.) európai diszkussziók! |
| (Miközben jó esélyeink vannak |
| arra, hogy egy – mint mondani szokás: |
| Európában találjuk magunkat.) |
|
| És kezdek aggódni az elmeállapotom miatt, |
| tudniillik mindgyakrabban |
| szerencsére még nem fennhangon az utcán, |
| de szinte megállás nélkül: |
| Bevezetésképp felteszem a kérdést, |
| hogy forradalom volt-e (ha igen: |
| bársonyos? daróc? habselyem? |
| Az viszont strukturális! Abból nem engedek! |
| De radikális rákérdező énemnek |
| (hivatásos hozzászóló, rendezvények réme) van egy felvetése: |
| hogy voltak-e (patinásabban: voltak-é?) |
| egyáltalán változások? Hogy a változás |
| fogalma igencsak rászorulna egy kiadós elemzésre, a logikai |
| zártosztályon volna a helye |
| (ha szabad így kifejeznem magam) |
| és ezenközben itt ágál! Továbbá: |
| a pártok, protopártok, parainformális |
| csődülések, intézményutánzatok, |
| szalonképesség minimálfeltétele. |
| Legitimitás lefedés nélkül? Egy nagy túrót!) |
| Szóval lefedik-e a – mit is? – |
| ne hasogassunk szőrszált: |
| az órájára néz, s gyorsan mederbe terel: |
| „Az idő megy, barátaim (hölgyeim és uraim, |
| skacok – az alkalomhoz illően) |
| és még mindig nem hasonlítottunk össze. |
| össze közelmúlttal messze… |
| Igen… (tisztelt centrumbaloldali |
| énem jelenkezik), tessék!” |
| Volt ugyebár: relatív biztonság |
| (ez az énem a relatívat hangsúlyozza |
| – különben kifütyülnék – de azért érezteti, |
| hogy jobb tegnap egy biztonság, |
| mint holnap egy munkanélküliség), |
| továbbá: nem volt ilyen kiáltó az egyenlőtlenség, |
| az akkori elit nem volt annyira gazdag, |
| hogy egyesek forgótornyos harckocsival |
| irtották a szalonkát, ezt a wartburgosok, ha |
| kényszeredetten is, de tolerálták. |
| Igaz, persze, nem is tehettek mást, |
| de: nem is tettek. Így tehát valamilyen
|
| egyensúly mégiscsak. Persze, igaz az is, |
| hogy valamilyen egyensúly most is |
| csak. Másfelől azt is tudjuk, |
| hogy az akkori egyensúly hová
|
| vezetett: nevezetesen, ide. De… |
| Ekkor a radikális rákérdező |
| közbevág: van-e értelme egyáltalán a |
| kelet, közép, európ és hasonló |
| Ugyanazt jelenti-e a (tetszőleges |
| fogalom, pl. legitimitás, méhpempő, |
| farmergazdaság, joghézag, árrés, tejpor) |
| Litvániában, Magyarországon, Szlovákiá- |
| ban, az Egykori Jugoszláv Macedon |
| Köztársaságban, az ENSZ-be felvételét |
| éppen most kérő Acquincum Repub- |
| likánus Császárságban (ARCS)? |
| Majd hirtelen megszégyenülten elhallgat. |
| (Porcelánelefánt ő porcelánboltban.) |
| Beléhasít a szörnyű felismerés, |
| hogy igenis, sajnos van értelme. |
| Ugyanazt az irreálisan létező |
| műcsontot rágjuk Vilniuszban, |
| Zágrábban, Budap- és Bukar- |
| est(b)en, sőt mikor csak tehetjük |
| (szimpozion, ösztöndíj, keményvalutára váltott filozófia, líra) |
| térségünkön kívüli fővárosokban, |
| mert nem tudunk mást tenni: |
| visszakérődzzük, amit lenyelni se |
| Rágjuk, ami a torkunkon akadt, |
| és széjjelfeszíti az állkapcsunkat is, |
| szájüregünket pedig gipszkásaként kitölti. |
| Élő táplálkozásélettani paradoxonok, |
| így emésztünk tátott szájjal |
| (Miközben heroikusan disszimilálunk, |
| van magunkhoz való eszünk és |
| jól-felfogott-érdekünk. Ezért tudjuk, |
|
VAN-E EGYÁLTALÁN ÉRTELME? |
| folytatás nélkül nem hangozhat el, |
| mert akkor aztán – „megnézhetnénk magunkat.” |
| Információ is lehet káros)1
|
|
|
|