Sár
Mindig és minden valami helyett volt. |
Sohasem fogom tudni, mi helyett. |
Nem evilág, nem pokol, nem a mennybolt, |
nem erkölcs, csak szeszély; nem elv – csak ötletek. |
|
Ötlet? Szeszély? Ugyan. Átázott, kőnehéz |
rongylabdaként buffogtam, amikor |
botlottak inkább, mintsem rúgtanak belém. |
Terepem – állagom: sár; esőre várva por. |
|
Egy vagyok már tereppel és szereppel, |
az különböztet meg, hogy leírom: |
nekem jöhet már „reggel – este – reggel |
|
et cetera, und so weiter, i tak daljse, and so on”. |
Én különbözök. Ahogy más izzad. Ahogy a Hold felkel. |
Da capo al segno. Ad libitum. |
|
|
|