Epitáfium
Agyonnyargalt életre hirtelen jön |
a halál. Belsejében érlelődne |
még döntés, eredmény, siker. |
Nem Fog. Elpusztul fonnyadtan és zölden. |
|
„Ha másik élet…”, motyogja az éji |
zajokra érzékenyített éberalvógép. |
Nincs másik élet. Veszteni tudni kell. |
(Szerencsére keveset, inflálódunk.) |
|
nélkül a hátralévőt. Sírkövünk nem |
süpped majd dús talajba. Mint bevágott |
kocsmaajtó mögött, izzad, pállik, zümmög |
ételszagban és füstben a világ. |
|
|
|