Kis éji zene

Először alszom, törpe, nélküled.
(Úgy értve: amióta.
Költői túlzás. Vedd olybá. Virágcsokor.)
Nincsen semmi:
minden nagyon korrekt
és nagyon környezet:
a mosdócsap sem csapong.
Csönd van.
Halogén éjszaka. Tükör és szappan.
A tükör: tükörsima.
Falbacsavarozott,
foncsorozott üveg.
Semminemű richelieu-i perverz
főpapi trükk.
Hogyan is lehetne?
Hol itt a fő-papi?
A főétek-vétek? Hol a  na pi      (sic! )
megszolgált eled/elem
(4 e + 2 rejtett genitivus;
enyém-tied, tied-enyém reláció
– ahogy vesszük).
Hol vegyülsz éppen élet-elemem?
Szabadgyököm?
Most kezd megfájdulni a könyököm,
amin Te jössz ki.
Bocsáss meg, de nékem az egyedüllét:
olyan, mintha zongorán hegedülnék.
Csak a motívum dereng:
szöszi, szöszike, szöszke/
közé, közibe, közte.
Álomelőtti Leitmotiv.
Alulajzott húr: lekonyul az ív.
Lehangolt íjam-lantom dobhatni el,
ideje volna már aludni el.
A nap kel.
Ha kell, ha nem kell.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]