A Mizantróp átnézése közben

Alceste? C’est moi. És Philinte? Dettó.
Gyűlölettől-szöges selyemdrót gettó.
Az udvar logikáját ismerem,
szabályait (cogito) ergo sérteni is merem.
(Támadt is ebből pár kisebb bajom,
na meg néhány /elmaradt/ párbajom.)
És végül – enfin – volt annyi eszem:
döntöttem: Eliante-ot elveszem.
Így nem kell rohangálni, strapálni magamat,
lehetek komótos, portable sivatag.
És a szegény Philinte? Nos, ő hoppon marad.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]