Fogadd őszinte

Gratulálok. Fogadd őszinte csodálatomat. Ha engem nem is – túl nagy falat – sikerült, őt igen. És mi maradt? Se én, se ő, se a fiad. Falak, falak, falak vesznek körül, tapogatsz, alagútban a vak (hülye vicc! remélem, észrevetted: hiszen a vaknak mindegy, de akartam, hogy legyen egy fakó kis poén, meghajlás, odahajlás, mert egykor – tény, ami tény – nagyon szerettelek én), megbocsátani még- sem tudok semmit. Bár nem is szégyenlem magam. A legfontosabb dolgokról nem tehetünk.