Álljon meg a menet!
Védőszentjeimnek
|
„Engem egy pillanat megölhet”? |
„Nekem már várni nem szabad”? |
Bizti? Nincs az egész egy kicsit |
– L. Gy.-vel szólva – felsti-hi-li-lizálva? |
Nem ahelyett állnak e lázas szavak, |
hogy „Nem volna három rongyod, |
garantáltan folyó hó 15-ödikéig |
amikoris nekem befolyik egy nagyobb… |
értem, kettő is elég, vagy annyi amennyi. |
De azt prompt!” Nem ahelyett? |
Tedd „fekély, galád” szívedre kezedet. |
|
– – – Franzl, Franzl, hogy is van ez? |
A megfagyott cseppek mi módon hullanak alá? |
Rendben: először szomorú szemeidből |
az orcádra potyogtak, aztán ottan megfagytanak. |
Cseppalakban. Kb. így: |
Figyelembe véve egy könnycsepp térfogatát |
és néhány triviális termodinamikai megfontolást: |
amikor fallen, akkor vagy nem gefrorne,
vagy nem Tropfen. |
(Hacsak, hacsak nem kaptál egy pofont. »Peremfeltétel«). |
De szépnek szép. Mi több, gyönyörű! |
(Most is a Winterreisét hallgatom.) |
Mégis szóvá kell tennem: amire a szövegíród gondolt: |
minimum jégcsapretek méretű szerelmi bánat. |
|
|
– – sorvégen, rímkényszerben, de nem okvetlenül. |
fejemmel nem biccentek. Ezeknek? |
Igaz, nem is remélek, fejszesuhanás, |
Vetni. Meg. Száz. Bajunk. |
|
|
|