Helyett

Eldöntöttem. Nem írok levelet.
(Ja k vam pisu csivo zse bolje…)
Fel se hívlak. Minek? A dolgoknak az a dolguk,
hogy tönkremenjenek.
Az ilyesmiket
(természetüknél fogva)
megbeszélni sem lehet.
Kezdeni pedig
mit lehetne velük?
Kezdeni a végüket?
Kikezdeni
mint nővel,
vagy mint vasat a rozsda kezdi ki?
Minden kapcsolat tartam-egyenletében
szerepel egy p pusztulékonysági együttható,
ez bátran (vagy gyáván) posztulálható.
Hogy miért? Ne kérdezd.
Tudja a…
Mindenható.
Tudja az Isten. Tudja, tudja, naná!
Ő már csak ilyen fúrt agyú öreg,
a bal fülét a nyaka mögött hátranyúlva
jobb kézzel vakarja meg.
Gondolj csak a Megváltás Kft-re (vagy betéti társaság?),
tanulmányozd a theonómiát.
Ám elkalandoztunk.
Hova is a tovább?
Ja, hogy miért nem hívlak fel. Nem tudom.
Minden gondolat megáll félúton,
hőköl vissza, hisz nincsenek hovák;
szakadék szélén, párkány peremén
visszaretten a mélységtől az Én,
no, csak metafizi-
kai mélységre gondolok, ilyen izé
hogyishívjákokra: Kimért chimérák,
etc., etc., ecet, ecet, amikbe nem kell beleugrani.
Szóval, magyarán, Unbehagen, kognitív disszonancia.
Ennyit egyelőre. Szia.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]