Őszi nagytakarítás
esztétikai miszticizmusra hajlok |
(ha ez a két szó egyáltalán |
kijön egymással). Bárcsak igen! |
újra tele lesz a kalucsnikovunk |
mint minden sötét korokban. |
felpezsdül az általános elernyedés, |
hinni kezdjük, hogy itt a Világvége, |
mire támaszkodik ez az egész |
eurodiziákumok után néznek, |
megint mások garantáltan antik |
darabokkal bútorozzák be lelküket |
egyenesen a HitBizományiból. |
Vagy művészettel. (Az egy nagyon szép dolog!) |
|
Szörnyű vendégszöveg reng |
két nejlonzacskónyi Lencsefőzelék kolbásszal, |
Pork Luncheon Meat, vulgo: Uzsonnahús,
|
Sardines en huile, Erőleves Kocka, |
„Ez mind konzerv” – mondom halkan, udvariasan |
a paralegális hulladéklerakóhelyen |
másként-nejlonzacskósnak. |
|
Így nagytakarítás után, festés előtt, |
jólesik egy sör. Lehetne hidegebb |
(s a tévé halkabb), de megjárja. |
kétharmadán – minimum – túl |
mind nehezebben tulajdonítok túl nagy |
jelentőséget annak, hogy úgy vannak-e |
a dolgok, ahogy lenniük kellene. |
|
|
|