Elégia
Ha nem vagy itthon, üres a lakás. |
Én csak tátongok. Üresség vagy űr? |
Csupa menés vagyok, meg maradás, |
jaj, miért hagytál ilyen egyedül. |
|
Horgon, önmagam nehezékeül, |
nagy halra várok. Lesz-e harapás? |
Konzisztens vagyok, mint egy farakás. |
Nézd csak! Madár vagy kődarab repül? |
|
Én zuhanok. Magamba, egyre beljebb, |
és nem azért, hogy némi örömre leljek. |
Vágyok egy szilárd, sík felületet – |
|
nem tart soká, úgyis meg kell, hogy haljak! |
– ez mostan a hányadik emelet? – |
Hadd szürcsöljem ki, mint az osztrigát: |
a Veleteket, Nélkületeket. |
|
|
|