Szent a béke
Ahogy nézem egy idegen erkélyről |
(nem az én lakásom; a tied se; bérelt-baráti). |
Te! Gondoltál már erre? Talán nem is lesz. |
Marad a szabad ég, meg az alatt. |
|
Szóval, ahogy nézem, hogy tünedezik |
őszülő szőkeséged át a lombözönön, |
ami meg rozsdállik (Isten tartsa meg őtet |
ilyen állapotában), mert a rozsda jót tesz: |
|
kívülről rohaszt, befelé konzervál: |
és ha a játszma végülisre áll |
– akarhatunk-e többet. Hát persze, miért ne? |
|
Akarni – ha épp akarunk – szabad. |
Akarhatjuk, mint rozsda a vasat? |
mint vas a rozsdát? elmúlásukat? |
azoknak aki én, te, ő, mi vagy? |
|
|
|