Valami ismeretlen

Valami ismeretlen felé, elébe – sodródunk vagy törekszünk? új világ, új szerelem kékvirága kecsegtet, lidérckedik – csal a lápba? Nem tudhatni. A „Legyen minden másképp!” kényszere és óhaja indokolt: olyan hajszoltak voltunk, annyira elegünk van! Önsajnálat sem sérelmezhető. Hát ki sajnált bennünket? Meg különben is: ha valaki, hát mi magunk tudhatjuk a legjobban: miért vagyunk méltók a szánalomra. No de azért: Mi lesz? Mégis mi lesz? A kérdés megkerülhetetlen és megválaszolhatatlan. A rög hömpölygeti magát lassan és (nem: de!) biztosan a szív felé.