Március 15-ikére

Tapaszd füled a
– no nem a földhöz! itt nincs föld,
ez az ötödik emelet:
metaforáknak kívül tágasabb –
tapaszd a füled a parkettához,
és meghallod a paták dobaját.
Az az egy nap bejött.
Az is utólag, persze.
A távközlési és közeledési
eszközök
megnemlétét figyelembe véve:
az esemény
nem lehetett országos, egyáltalán:
nem lehetett egyidejű.
S március mégis! Dafke és trotzdem!
Csokor hóvirág
közepén egy szem eper.
Kell a komplett politológiai giccs.
Könnyek, ha ejtvék, orcák, ha kipirulvák,
orrok is, ha kifújvák
(Március pillanat volt.
Szórt vagy osztott figyelmünk
ily pillanatot észre
nem vesz, létre nem hoz.)
honfiuk, honleányok,
az összeszemetelt térről, utcáról
kászálódjunk…
Hová? Az otthonok
csöndjébe?
IGEN. Haza.
?
Mi jön még?
Ki jön még?
Én jövök még.
Önkéntesrendőrállam.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]