Kapcsolatunk kezd meghitté válni
Már amikor megsértődtem, is tudtam, |
hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen |
de ha már – akkor az ember kitart |
reggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlen |
elaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócot |
olyan szerencsétlenül tekertük magunk köré, |
hogy a vastag szegély éppen a gerinc alá került. |
De azért nem változtatunk a testhelyzeten: |
minél rosszabb, annál jobb. Ő (a kedves) |
úgy három s négy között felébred végre |
(szomjas vagy ellenkezőleg). Belémbotlik. |
„Mit csinálsz, te hülye?” – kérdi kábán. |
MéIy alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is, |
ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell). |
Egy darabig, remélhetőleg, ő sem alszik. |
Reggel sikerül néhány perccel őelőtte távoznom. |
„Biztos elfelejti bevenni a gyógyszereit” gondolom |
a lépcsőházban, de most már nem megyek vissza, szólni neki. |
Lassú léptek, körülményes rágyújtás: túl nagy időelőnyöm van. |
Töprengő arccal baktatok a másik oldalon, |
mindenki láthatja, hogy el vagyok gondolkozva. |
A Statisztikai Hivatal kiadványboltja előtt |
elfoglalom őrhelyemet: a kirakatablakban |
a Mechwart-liget egész délnyugati frontja tükröződik. |
Asztrálalakja rövidesen áthalad a negyedéves kiadványokon |
– milyen kedves ebben a kiskabátban! |
(minden nőnek van egy kiskabátja, amiben ilyen kedves). |
Igaz, magam se volnék megvetendő az én kiskabátomban |
– de úgy néz ki, hogy ő nem néz ide. |
Követem, a hátához igazodva, |
az autók között, rézsút át a Mechwart-téren |
(jóformán az autók alá – kis jutalomjáték |
Neki – no persze, ha errenézne. Nézhetne pedig: |
idegek kellenek ehhez, s bizonyos |
mértékig a testi épségemet teszem kockára.) |
A 12-es eltakarja. Ha nem szállna föl rá, |
sétálgatnék az árkádok alatt föl s alá |
céltalanul (talán elgondolkozva?). Fölszállt. |
Elindulok, most már a szokott gyorsabb lépteimmel. |
Egy csomó hülyeséget el kell intézni. Majd délben fölhívom, |
valószínűleg az Elfogulatlan Hangnemet használom |
(nagyon barátságosan, ám kissé erőltetett vidámsággal |
– „vegyük úgy, hogy nem történt semmi”), de ezen ráérek |
gondolkodni majd, amíg kapcsolják. Együtt ebédelünk. |
|
|
|