A filozófusnő megudvarlása
Telemegy kis képekkel a szemem |
s visszaverődik labdaként a látvány? |
között kép labdapattogása? |
|
Képfelhő válik el egy fortyogó felszíntől, |
mint ecetágyról az ecetbogárraj? |
S tán fényszáraz, szapora szárnyverésük |
választja ki a szót: a könnyet, |
melynek sikosán kicsúsznak, |
bár összeragadt szárnnyal, képszemétként, |
s fölgyűlnek szemzugomban? |
|
a szem sötét emésztőgödre, s férgek |
fogannak belül, néma hemzsegésben, |
|
mint mozdulatlan pók pont-teste, áll |
|
nyugszik a tekintet, mint bizalmas kéz? |
Ingecskéd nyílásában nem mint penge siklik, |
|
Biztos, hogy nem ő delejezi szoknyád |
hol a harisnyacsatok lantzenéje |
kezdődik már, s tovább is! |
hullhat a tekintet tűzápora? |
– S tűzzel játszik a szem, |
micsoda csillárok gyúlnak! Ezer meg ezer |
prizma szorozza, millió meg millió |
kristálylappá hasadt fényben veted magad |
hanyatt |
és bontod és vonsz |
|
|
|