Szezonvég
A rosszból csírázik az egyedüli jó: |
halaszthatatlanná lesz a halogatható. |
Ha meghal az ember, nem lehet már halottabb: |
vége a méricskélésnek, a fokozatoknak. |
Viszont eldöntheti: hamvad vagy porlad. |
(Föltéve, hogy rendelkezett evégett.) |
S miközben korhadni kezd (vagy elégett), |
megy tovább a földi gyarló gyakorlat: |
sürgünk-forgunk serényen, mint a férgek. |
Nem is utolsóak ezek az utolsó napok: |
csomagolás, lézengés, várni a vonatot, |
még egy kávét, sört, szendvicset, konyakot, |
talpunk alatt vakító, friss sóder csikorog; |
a poros muskátlik, piros padok. |
|
A filozófusnő megudvarlása
Telemegy kis képekkel a szemem |
s visszaverődik labdaként a látvány? |
között kép labdapattogása? |
|
Képfelhő válik el egy fortyogó felszíntől, |
mint ecetágyról az ecetbogárraj? |
S tán fényszáraz, szapora szárnyverésük |
választja ki a szót: a könnyet, |
melynek sikosán kicsúsznak, |
bár összeragadt szárnnyal, képszemétként, |
s fölgyűlnek szemzugomban? |
|
a szem sötét emésztőgödre, s férgek |
fogannak belül, néma hemzsegésben, |
|
mint mozdulatlan pók pont-teste, áll |
|
nyugszik a tekintet, mint bizalmas kéz? |
Ingecskéd nyílásában nem mint penge siklik, |
|
Biztos, hogy nem ő delejezi szoknyád |
hol a harisnyacsatok lantzenéje |
kezdődik már, s tovább is! |
hullhat a tekintet tűzápora? |
– S tűzzel játszik a szem, |
micsoda csillárok gyúlnak! Ezer meg ezer |
prizma szorozza, millió meg millió |
kristálylappá hasadt fényben veted magad |
hanyatt |
és bontod és vonsz |
|
|
Kapcsolatunk kezd meghitté válni
Már amikor megsértődtem, is tudtam, |
hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen |
de ha már – akkor az ember kitart |
reggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlen |
elaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócot |
olyan szerencsétlenül tekertük magunk köré, |
hogy a vastag szegély éppen a gerinc alá került. |
De azért nem változtatunk a testhelyzeten: |
minél rosszabb, annál jobb. Ő (a kedves) |
úgy három s négy között felébred végre |
(szomjas vagy ellenkezőleg). Belémbotlik. |
„Mit csinálsz, te hülye?” – kérdi kábán. |
MéIy alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is, |
ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell). |
Egy darabig, remélhetőleg, ő sem alszik. |
Reggel sikerül néhány perccel őelőtte távoznom. |
„Biztos elfelejti bevenni a gyógyszereit” gondolom |
a lépcsőházban, de most már nem megyek vissza, szólni neki. |
Lassú léptek, körülményes rágyújtás: túl nagy időelőnyöm van. |
Töprengő arccal baktatok a másik oldalon, |
mindenki láthatja, hogy el vagyok gondolkozva. |
A Statisztikai Hivatal kiadványboltja előtt |
elfoglalom őrhelyemet: a kirakatablakban |
a Mechwart-liget egész délnyugati frontja tükröződik. |
Asztrálalakja rövidesen áthalad a negyedéves kiadványokon |
– milyen kedves ebben a kiskabátban! |
(minden nőnek van egy kiskabátja, amiben ilyen kedves). |
Igaz, magam se volnék megvetendő az én kiskabátomban |
– de úgy néz ki, hogy ő nem néz ide. |
Követem, a hátához igazodva, |
az autók között, rézsút át a Mechwart-téren |
(jóformán az autók alá – kis jutalomjáték |
Neki – no persze, ha errenézne. Nézhetne pedig: |
idegek kellenek ehhez, s bizonyos |
mértékig a testi épségemet teszem kockára.) |
A 12-es eltakarja. Ha nem szállna föl rá, |
sétálgatnék az árkádok alatt föl s alá |
céltalanul (talán elgondolkozva?). Fölszállt. |
Elindulok, most már a szokott gyorsabb lépteimmel. |
Egy csomó hülyeséget el kell intézni. Majd délben fölhívom, |
valószínűleg az Elfogulatlan Hangnemet használom |
(nagyon barátságosan, ám kissé erőltetett vidámsággal |
– „vegyük úgy, hogy nem történt semmi”), de ezen ráérek |
gondolkodni majd, amíg kapcsolják. Együtt ebédelünk. |
|
|
A seb
Mint fűszál széle, papír éle: |
ez a csupa-él Mindenféle: |
alig vérzik; lassan heged. |
|
Reggelizőtálca
Lehetőség-elemek reggelihez. |
Ezek egy szilkében összedolgozva |
(megelőzendő loppal-lecsöp- |
De akkor a zöldpaprika szabadgyöke? |
|
támad. Rögvest a kellős közepe! |
|
|
Közben
Csordás Gábornak
Mindig mint dolgot gondoltam magam, |
mint a valamire alkalmas valamit, |
alkalmatosságot, célfüggvényt; |
a szív hidegsége megadatott nekem: |
hogy szeretném, ha tudnák, |
A bohém, a szeszélyes, az esendő, |
a tétova, ténfergő, a kedélyes |
|
Horatiusnak rossz napja van
A szeretettel nem tudok mit kezdeni – – – |
Tartsanak el, és hízelegjenek, |
de ugyanakkor hagyjanak békén, |
Azt is unom, hogy hízelegjenek. |
Veszitsenek el nagyobb összeget az utcán, |
amit én majd véletlenül megtalálok. |
Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött, |
hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam |
valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél. |
Irassák rám a házukat, és haljanak meg. |
|
A Styxi rév felé menendő
Sétáltatni nem létező kutyát |
(a póráz liffeg, hátra-hátra |
|
Ellobbanás? Körömig-égés? |
|
|
Két töredék a Brezsnyev-érából
Az egyik fél, a másik fél |
egymástól egyre jobban fél: |
így alkothatnak oly egészet, |
melyben nincs helye semmi résznek. |
|
Egy nap majd ébredünk mindent feledve, |
szivünkben nem lelünk az éltető gyűlöletre. |
A nap, amikor elvész mindenünk. |
Ha jőne is, elkésett már a Hír: |
zsugorodunk, mint az égő papír. |
|
|
Március 15-ikére
– no nem a földhöz! itt nincs föld, |
metaforáknak kívül tágasabb – |
tapaszd a füled a parkettához, |
és meghallod a paták dobaját. |
|
A távközlési és közeledési |
megnemlétét figyelembe véve: |
nem lehetett országos, egyáltalán: |
|
S március mégis! Dafke és trotzdem! |
Kell a komplett politológiai giccs. |
Könnyek, ha ejtvék, orcák, ha kipirulvák, |
Szórt vagy osztott figyelmünk |
nem vesz, létre nem hoz.) |
az összeszemetelt térről, utcáról |
|
|
Sziszifosz visszalép
Rettenthetetlen hülyék kora jő. |
Pojácák vagy gazemberek? Is-is. |
Egyszerre félem és röhögöm általlátni: |
a szikla óhatatlan visszafelé görög. |
|
Hunfalvy naplójának olvasása közben
A kihelyezett középpontu Ország |
ahol mindig egy forradalom keletkezik |
– hogy a farát komótosan megvakarhassa. |
|
Képest-hon. Majdnem-Ország. |
Összehasonlító országlászat gyümölcse. |
A Szigetvilág bezzeg-gyermeke. |
illetvemégse, azaz… Hogyan ki |
egy még végig sem gondolt körmondatból? |
Mikor nincsen is gondolat. |
|
Létegesül a tengerimalac is (önszerveződik). |
Szín és jav. A demokrata fórum pezseg. |
A független sajtó eszélyes, vakmer |
(bátorságától torkába dobog enszive). |
De másfelől: Itt vannak. Vannak vészjelek.
|
Az öntudatos, tervezett csőd szóvivői. |
Itt vannak. Ők a vészjel. |
Lesz itt minden – óh jaj, barátaim! – |
|
|
|