Macabrette

János és Péter.
Perdülünk odaátra, pajtikáim.
A túlélő zavartan mered:
Ábelre Káin.
Mentegetődzik: nem akart ő
ittmaradni.
De a hűtőszekrényben ott a marhafartő,
a kosárban a zöldség, karaláb, zeller
– pocsékba nem mehet; a családnak leves kell.
Meg hát a beteges kiváncsiság,
megkeresni a saját halálát.
Ha van ilyen.
S nemcsak áltatta magát Rainer mester.
Meg a hajlam,
hömpölygetni az életet. Pedig nincsen jó abban.
Az ember bensője csak férgesedik az idővel:
félelem rákosítja, hatalom, pénz kell, új nő kell.
Ideje utánatok mennem mind gyorsabban.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]